Ez nem az én napom. Nagyon nem.
Gyémivel reggel kimentünk, Tóbiás, minden oké volt, leszámítva, h valahogy nem éreztem a nyerget. Mindig kiestem vágtánál a ritmusból. Ez később a kiscsikónál is folytatódott pályán, vadászban. Mózival megint egyedül mentem ki, bár ne tettem volna. Vele jó volt meg minden, csak lesántult. Séta közben. Leszálltam róla,, és pályáról hazavezettem. Egész úton rám próbált támaszkodni, és iszonyatosan izzadt az idegességtől. Kábé fél óráig hűtöttük neki, hatalmasra dagadt a bokája. Nagyon szörnyű lesz neki reggel fölkelni, miután megpihen neki. Persze ha föl tud kelni! Segíteni meg mégsem tudunk neki... nem olyan könnyű egy 450-500 kilós lovat felemelni. Nagyon féltem.
Azonkívül megégettem az ujjam, leejtettem a telefonom kőre-->szétesett, majdnem leforráztam magam levessel, és le is ettem magam paradicsom levessel.
És ma temették nagypapámat is.
Nagyon nem akar nekem összejönni semmi sem.
Múltkor is Steady as a Rock pozsonyi futásánál azt mondták h "csak" elszakadt az ínszalagja, nem tört el a lába. Másnap a műtőben feküdt, mert h hoppá, szilánkokra tört a lába.
Nagyon félek. Nagyon szeretem azt a lovat.