Sok minden történt ma, csak úgy cikáznak bennem a különféle gondolatok...
1. döglesztő meleg van. Odaérek lovira reggel 9-kor, már mehetek slaghoz fürdeni. Ott kezdjük a napunkat:D Gyémántot nyergeltem, kinn voltam vele Tóbiáson, majd megdöglöttem. Kifele menet megijedt, mert egy idős bácsika kaszált füvet. Há b+. Pont akkor igazgattam a kantárt meg az ostort, erre majdnem ágaskodik. Mester is, meg ugye mindenki mondja, h nem telivér, áá nem fog nyugtalankodni, szépen megy az.- Há persze. Ő is állat, megijedhet. Azért mert zömökebb, és kevésbé érzékeny a dolgokra, attól még ugyanúgy félhet. Valamelyik nap is Rozmaring majdnem ledobta a lovasát.. pedig ő is félvér.
Annyira elképzelhetetlen ez?
Mind1... Sokan voltunk Tóbiáson, legalább 10-en, úgyh jobb kézre mentünk most. Mondjuk jót tett, mert 4 és fél kört trappoltunk, utána meg már nem akartam megkeverni, így jobb kézre is kentréztem vele. Asszem rá fogunk szokni a váltott kézre... A lényeg, h kezd jó kondiban lenni(: Jó érzés, h teljesen az én felelősségem a ló, és amit tud, azt nekem köszönhetően tudja. Első alkalom... borzalmas volt. Trappba nem akart elindulni. 5 munka után meg már vágtába is be tudom ugrasztani ostor nélkül(: Kihívás volt ez mindkettőnknek, de megfeleltünk mindketten. Megyek át, Mózit is fölnyergeltem. Úgy volt h kimegyünk nyári pályára, dehát beszűrődött a lába.:O Úgyh most pár napig nem vágtázik, csak trappol valószínű az udvarban. (remélem h nem küld ki:o)
Zsuzsival beszélgettünk, mondta h a barátai tökre furcsálják, h egész nyáron, minden nap kinn van a lovin. Én ugyanezt csinálom. Nem tudom, rólam mit gondolhatnak emiatt, de... az sem érdekel, ha hülyének néznek. Nem vágyom külföldre, anyám nélkül nem is lenne jó, meg... én itt szeretek lenni. Nyugalmas hely, mégis mindig történik valami. Szeretem amit csinálok, nem akarom abbahagyni. És lehet h külföldön sok mindent lehetne csinálni, sok szép hely van, de... mégis inkább a gyorsaság és a lovak. Nekem tökéletes így, nem akarok mást. Jó úton haladok, h zsoké legyek, és szerintem végig is megyek ezen az úton. Nem egész életemben, csak amíg gyerek vagyok. Amíg fiatal. Ez igazi kihívás lenne számomra.
Gyémi nekivitte a bal térdem az ajtónak - ami nem meglepő, igen gyakori jelenség - úgyh most a bal térdem fáj és kék, a jobb térdem még mindig be van dagadva, de már egész szépen le tudok vele guggolni, ugyanazon a térdemen van egy jó nagy piros folt, amit még mindig nem tudok mitől van, és még a szív alakú szúnyogcsípésem, és az alatta lévő seb sem gyógyult meg. Valamint másik nyereg volt ma Mózin, így az új teljesen kikezdte a seggem, alig tudok leülni. És tele vagyok karmolásokkal, holott alig macskázom.
Tenshi, te is hiányzol... olyan jó lenne most melletted lenni, és csak kisírni magamból mindent. Talán te lennél az egyetlen, aki megért, és tanácsot is tudna adni. Kellesz nekem.>.<
~
Annyira kétértelmű minden.
Félénk lenne? A kis édes(: