Balaton
Hogyha támad lelkem mélye
Suttogva hív a Balaton éje.
Nem dübörgő, zajos zenével
Lágy hullámmal, szépséggel érvel.
Egy kikötő csöndes nyugalma
Csillagok az égről lejöttek a partra
Lábaim előtt a sötét víztükör
Rajta fényként csak a telihold tündököl.
Egyedül vagyok, nincsen velem senki
Félelmetes látvány, mégis megéri.
A mólóra ülök és némán hallgatom
Táncol a Hold, és dalol a Balaton.
2005. augusztus 1.
Ezt ő írta. Gyönyörű, nem gondoljátok?
" Hogyha támad lelkem mélye,
Suttogva hív a Balaton éje ."
Állandóan eza két sor jár a fejemben...
2009. december 22., kedd
Balaton
Bejegyezte: Kelly dátum: 19:21
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
ez tényleg gyönyörű! elismerésem az írójának. kiváncsi vagyok szokott e gyakrabban is ilyesmiket írni. Meg tudnád nekem adni ha igen?
hát nem, mert ezt még anno nyáron küldte, mikor még álnéven írtam neki. több aszonta h nincs a gépén, bár ki tudja. tőle aztán bármi kitelik...
Megjegyzés küldése