Egyiptomban

Kinn vagyunk a lovin, az áram már kezdi meg-megadni magát. Kiívülről nézve az ember nem lát mást, mint modern embereket a régi Egyiptomban; hatalmas piramisok, szürke felhős táj, sivatag. Az istállóban futkorászom, ahol hátul van egy kamra (?), baránőm ott ügyködik. Közbe-közbe kimegyek a dolgom miatt az istálló elé, Hiroshit is rengetegszer látom. Jópár ilyen játszadozás után, odamegyek az ő istállójukhoz, gondolva, hogyha megint kimegy a vilanny, megölelem. Akkor ez jó ötletnek tűnt. Pechkemre akkor pont nem megy ki a villany, és Hiroshi pont nincs ott. Megkrédem azokt, akik a apdon ülnek, h hol van. Kérdezik h az a Hiroshi vagy egy másik? Mondom h az. Most ment el épp. "Akkor már nincs is itt?" Megnézik a ruhahalmot. De, még pont itt van, szerencséd van. Elkezdem kikeresni a pólóját és a gatyáját, ebben ők is segítségemre vannak. Amikor is megjelenik Hiroshi, és meglát a kezemben a pólójával. Én rögtön elfutok, és röhögőroham tör rám. "Atyám mekkora hülye vagyok." - mondom barátnőmnek, bezárkózva a kamrába. Épp mesélném el neki a történteket, kinyílik az ajtó... és megjelenik Hiroshi pár rendőr kíséretében. Na mondom bazz. Kivezetnek minket a szürke tájba, én meg továbbra is csak kérdőn nézek rájuk, nem értem h most miért baj az, h megkerestem a ruháját. Közben barátnőm eltűnt, viszont anyám bukkant fel mellettem, ő is bilincse verve, miattam. Nem értettem az összefüggést, azt meg pláne nem h h a fenébe értek a rendőrök 1 másodperc múlva már oda, ráadásul modern, kák-fehér fölsős rendőrök az ókori Egyiptomban. Apám csak értetlenül nézett ránk, távolról, a kocsi mellől.
.
.
.
És ez csak egy álom volt...