Kislány koromban úgy gondoltam, ha bármi rosszat csinálok, jönnek a gonosz rendőrbácsik, és elvisznek. Bedugnak egy sötét cellába, szüleim nélkül, és én leszek az egyedüli kiskorú. Akkor még el sem tudtam képzelni igazán, hogy mi történhet ott velem. Mindenesetre elhatároztam, hogy nem leszek rossz. Most pedig... egyre érettebben, egyre több bajt hozok... Vonz mindenféle rossz. Féltem.
~~~
Furcsa nap volt. Esőben is muszáj volt lovagolni, Hiroshi végig kinn nézett. Gatyám elöl szépen elázott, lassan kezdek hozzászokni, hogy minden áldott nap elázom. Végülis... szeretek esőben lovagolni. De ez már nekem is sok. Annyira mentem volna ma egy vadászt... most szükségem lett volna rá. Gondolkoztam, h míg az öregék kinn voltak, beugratom, és nem érdekelvén, mi lesz, megyek vele egy jót, de végül nem tettem... nem volt semmi kedvem a Mester kiabálását hallgatni. Mózes amúgy is buziskodott, állandóan dobálta a fejét föl-alá, botlott, tekerte ki a nyakát, mindig máshova nézett.
~~~
Bár ne lenne minden hímnemű ilyen kiszámíthatatlan. :O