Tudom, hogy szeretsz,
Kimutatni mégse mered.
Szótlanul elmész mellettem,
Ezzel fájdítod szívemet.
Matekon szövődött... ott hagytam a nyomom. Ő is olvasni fogja előbb utóbb, tudom. De ez akkor nem érdekelt. Talán most sem.
2010. április 2., péntek
Bejegyezte: Kelly dátum: 17:47
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése