Voltam kinn Mózival Tóbiáson, és irtó jó volt. *_*
Olyan gyorsan mentünk...^^
Gézát meg komolyan nem értem! :O Jön talicskával, jövök el előtte lóval, néz...néz...néz... furcsán néz. Én is visszanézek rá, de nem tudom tartani azt az őrjítő pillantást. És most nem jó értelemben. Nem értem! Most mit tettem?! Mi baja van?
Fél órával előtte még semmi baja nem volt, tök kedvesen köszönt nekem, asszem sikerült meglepetést okoznom akkor neki. De most... áhh... nem értem.

Nyomi nap. -.-
Nem találom Dorkának a strandröpi nevezéses lapokat -.-
Kémia unalmas... 4-es lett a dogám! 4-eeeees!!!!:D Benne vagyok első 6-ban^^:3 Aszittem 1-es vagy 2-es lesz.
Irodalom... Hédi néni röhögése. Áú. XD Am. Szerelem novella. Nyelvtan.. lezártak. 5-5. Fizika Lizával és Jancsóval sok röhögés. XD Szemben Lili nyitott ajtónál. xD Mellette Levi... huh :D Töri 4-es leszek. Szar. Angol tézé, ahol már fájt a hasam is és a torkom is a rengeteget röhögéstől. xD Matek unalom... Egy szép kis másodfokú függvény, és annak jellemzései. -.- Na b+. Ilyen szar függvényt. XD
Hamarosan pacigolás, addig összedobok vmi jó kis dizit. ^^

Ma. ^^

Pálya Mózival, apám csinált képeket, majd hozok azt is. Tök jó volt, Mózi egyre könnyedebben, és egyre jobban is megy. Másoknak is feltűnt. Szóval csak remélni tudom, hogy jól felkészítem jövő hétre. Olyan jó lenne ha megnyerné a futamot. :3
Majd hamar haza, ki gyereknapra, ahol pillefagyi, meg normális fagyi, meg strandröpi. Jövőre csapattal megyünk:D Kígyó simogatáááás*.*
Amikor először hozzáértem, rögtön el is húzódtam. Majd újra... hihetetlen izmos teste van. Olyan jó volt megérinteni. Furcsa. Még mindig a hatása alatt vagyok. Minél előbb meg akarok "simogatni" egyet. ^^"
De jó lenne a holnapot kihagyni...

Voltunk etetni, tökre nem öltöztem lovas cuccba, mégis lovagoltatott a mester. Majdnem Tóbiiás, de ugye az eső miatt jó kis sár lehet. -.-" Hiroshi nem volt. (U)
Félek h megbántottam...=(

Pályán voltunk maaa :D Nem is kishomkon, hanem nagyhomokon. :D
Gyöngyhalász nem akart átmenni egy hatalams tócsán. Én voltam vezető lovas, majd Pali, végül Hedi. Pali szitte h én már nem fogok visszamenni, nem fogom tudni megállítani. Hát mégis. :D Tök jót mentünk, bár én előrehúztam már az utolsó egyenesbe, és messze lehagytam őket. xD
Holnap egyedüüüül, ahol aztán olyat mehetek amilyet csak bírok. :D
Nem gondoltam volna h kienged pályára Mózival, pláne nem nagyhomokra, de ha már én vok a felkészítő lovasa...:D Mondjuk délután a pálya zárva van, szal akkor tóbiásra mehetek csak, szal...
na midn1, a lényeg h tök jóóó volt^^ :3
Mózit kábé fél- háromnegyed órán át legeltettem, Félvit is sokat, meg Dicsőséget is<3
Hamarosan megyünk etetni. ^^
Jött a Friebert, mögötte egy iylen ksi utánfutó teherbíró szerű akármivel, azon pedig géza ült. köszönök friebertnek egy sziával, mert gézát már láttam. erre ki ül mellette? Hiroshi. -.- B+. XD Szegénykém. XD

Kicsordult a könny szememből, olyan gyorsan mentünk Mózival, gyorsabban mint tegnap, és még hajthattam volna, de... nem akarok leesni, inkább fokozatosan gyorsítgatok...
Jövőhét vasárnap verseny, ha Mózika nyer,megkapom a nyeremény 10 %-át :D
Mester szerint nagyon ügyes vagyok, ezt mondja másoknak a hátam mögött. Jólvan:3
Hiroshi. (L) Ajj.

Szép volt Bikicsunáj:D

Hát érdekes nap.
Tesin röpi, Kovi és Dani választottak csapatot, Danihoz kerültem be elsőnek. :3 Jó páros vagyunk amúgy is, szóval...:D Tetszett a mai játék, hamar eltelt...=( Média nem votl tanár mert könyvtárban tézét iratott, ezért azt csináltunk amit akartunk. Bernivel és Kandival voltam el, na meg a P.S. I love you filmet néztem a végén... angolon... nem is emlékszem h röhögtünk-e, annyira megszokott már. xD Ofin Bernivel és Stefivel elvoltunk x) Matekon semmi érdekes, firkálgattam, és Kandival eldumáltuk az egészet. xD Meg néha-néha Niki is bekapcsolódott. Nyelvtanon doga, majd elmehettünk az uccsó 13 percről. ~ Szal focit néztünk. Dorkával és Dórikával voltam, Hari focizott az otársaim csapatában. Néztem, majd Dorka és Dórika lementek, úgyh go Nikihez meg Verához. Bence egyik fejelésénél mindketten azt hittük h olyan röpis mozdulatban fogja megütni. xD Ráadásul egyszerre kezdtük elmondani. XD Annyira bennünk van a röpis vér. XD
Megnéztem második menetet is otársainknak, majd haza.
Hari megtalált a lelátón...
Angol előtt meg egy ijesztő pillantást vetett rám. O.o
Angol után pedig tanárinál mikor kértem h hívja ki a gyalut... az a gúnyos hang. katasztrofális. dehát nem volt más tanár, aki ráért volna. nem jó kedvemből kérdeztem meg pont őt.
Mieink neve focin: Bikicsunááááj x"D

Egyszerűen imádom ezeket:3 SP forevö^^

Voltunk kinn lovin, Mózival Tóbiáson, Pali is jött, ő mögöttünk a kókacsival. alias gyöngyhalász. x) és tök jó volt*.* olyan gyorsat mentünk, mint amilyet galopp versenyben szoktak. szóval a leggyorsabb, amire a ló képes. a csikó is viszonylag elég jól tudta tartani, az elején pláne, aztán mikor begyorsítottam, ott már lemaradt... de meglepően jól bírta:D
Anyám is kinn volt, bodzáért.


Közbe egy Indiana Evans. ^^
Mesterrel beszélgettek, és mondta, hogy jobban lovagolok, mint a Pali. Mert h én állok a nyeregben teljesen, míg ő mitnha tartózkodna, ülve. Szal jól csináltam, így kell iylen gyors tempóban lovagolni.
Ajj ez úgy felhozta a kedvem:3
Hiroshi is volt. Előttünk mentek el kábé 1 perccel, ő vezetett nem az apja. *Perverz gondolatok*
Egyszer átjött, rögtön bementem istállóba, mert kinn voltam, előttem kábé negyed méterre ment el, és... és furcsa volt. Ránéztm, ő is rám, de... nem bírta egyikőnk sem tartani a pillantást. Oké, bemegyek, erre Mester mondja h hozzam, be Mózit padikból. -.- Utána még néztük egymást meg minden, de...
Mikor emntek el, is őt bámultam, hátranézett, pont rám. Megint hosszú bambulászás. Majd ő is végül beszállt. Apja bement golyóba vmiért, én meg csak lestem. x) Olyan aranyos...
Nem tudom mit szeretek benne...de nem tudok ellene tenni.

Van egy sz7űk fél órám, szal gyorsan írok, utána nem biztos h tudok jönni.
Biosz tézét megírtuk első órában, B voltam, szerintem jó lett^^ Remélem. Fizika unalams votl, Judittal majdnem elaludtunk!O_O már csukódott le a szemem, mikor Judit bokánrúgott.-.-" Angol... ejj. Inkább no komment. Tesi röpi, szar, de jobb mint a múltkori. Irodalom... naná h elfelejtette a kötelezőt. x) Szal valami novella... asszem Szerelem volt a címe, amúgy meg csak firkálgatás. xD Matek...huh. Alig vártam h kicsöngessenek. Majd egy óra lyukas lelátón Gabyval és Jucival. Utóbbi elmagyarázta a passzívot, talán(?) értem. Majd edzés. Ahol sokat voltam pályán, Niki, Lizi és Kattka is jöttek. Mikor nem pályán voltam, akkor labdaszedő^^ Vicces volt:3 Átöltöztünk, Dóri meglát: "Andikám, nagyon örülök, hogy végre a fejlődés útjára léptél. Remélem ez nem fog megállni." Végre? kössz XD de legalább haladok(:
Jó volt^^
Minnyá menek öltözni lovas cuccba^^ apám tervezi h elmegyünk a Műgyűjtők éjszakájára. Miért is ne? Minél később kerülök ágyba, annál jobb:D:D
Ny bye bye
Ui.: Szorítsatok h ne essek le a lóról!XD

Nincs kedvem írni. De azért is.
Kompetencia mérés volt avagy impotencia mérés.X"D 4-szer 45 perc. Qrva jó. Majd haza, utána szemészet, 2 és fél óra dekkolás, közbe fagyi apámmal, ahol is összevesztünk, nem újdonság. ~ Kiderült h már elhagyhatom a szemüveget, fél év múlva visszamegyek, nem szabad mutasson semmit. Jobbra nem is mutatott semmit, balra viszont megmaradt a 0.5 de nem tudta rám erőszakolni, jobban láttam az üveg nélkül. Majd haza egy gyors kajára, (szemészeten Ábel a rengetegetben olvasás. a fenéket fogom kiolvasni.) Majd mentem lovagolni. pont nem ért el az eső. Megint. :P 2 kör lassú, 2 kör gyors, 1 kör lassú. Odafele találkozás Géza bával. Oké, felvételre ment, majd lehet h délután fog járni. Apám szerint gyorsabban mentem mint tegnap, pedig ma még próbáltam is fogni. És ment is^^ Mózika olyan aranyos^^ Majd megetettem egyedül, Mózi ki padikba, ahol nem feküdt le, hanem 5 másodpercenként nyerített egy kancára.-.- Oké. Hiroshiékat láttam, de kevés ideig... elhúzott az apja előtt, míg én tóbiáson voltam. =(
Holnap edzés. Erről jut eszembe Dóri tegnap kiugrasztotta a lábát. Mindeannyian aggódtunk érte, ha 10-szer nem mondta el h játszunk, akkor sehányszor... mi meg csak álltunk, és néztünk. xD Pár perc múlva már jó is volt a jégtől. Állítólag minden edzésén kimegy. Meg tök büöszek ránk, nem gondolta volna h ennyire lesz kedve velünk játszani, és h ennyit fogunk fejlődni. Büszke ránk. =) Am. meg kezdem megutálni... oké aranyos...előtted. De a hátad mögött... mindenkit kibeszél, edzésen is nyilvánosan odamegy valakihez, és a fülébe súg valamit. Tegnap is Zsófiékhoz odament, meg Annához, Zsófi meghallotta, rögtön elkezdett hangosan nevetni. Oké, mondjuk nem felénk nézett, de... szarul esik az ilyen. Utána mindenki egy ideig el volt ezzel magában, ez volt az a pont, ahol mindenki leblokkolt, és senki nem vette a fáradtságot h beleérjen a labdába.

Gyors leszek, mennem kell kutyázni. Már amennyire tudok.
Matekon dögunalom, 13-ból 4 doga lett 5-ös, többi értékelhetetlen. XD Biosz tök hamar eltelt, éneken pedig egyesek filmek néztek, mások házit csináltak avgy épp aldtak, én meg írtam. :D 1 db A/4-es^^ Hiroshííí<3
Infó szar programozás. Naná h nem volt bekapcsolva az a fránya net. x"D tesi röpi, de qrva szar. 1-et vagy 2-t csaptam le, végén meg se mozdultam, értelme sem volt. Majd 2 óra lyukas, ahol Kattka, meg Gaby meg Dóri néni meg Dorka^^ Dorkával röpi. ÁúúxD Edzés vicces volt. Lilivel voltam<3 Párszor megtapsoltak, egész jól ment. Jó lecsapások^^ Majd haza, ahol nem tudom mien rokonom, de Csilla várt. xD Anyámmal ők is eljöttek megnézni, Mózival kimentünk Tóbiásra(L) Egyedül mentem, kimegyek lóval, elkezd csöpögni. Oké, megyünk, jövünk be újra csöpög, bérünk zuhog! XD
Tök jó volt csak egyedül a lóval^^
3 kör vágta, majd a 4. gyorsabb, majd az eredetileg 4 körből 5 lett, mert mondta h ha bírok menjek egy jó gyorsat, hát mentem. Anyám még itthon monta is h mester is meg apám is mondták h nagyon gyorsan megyek... Hihetetlen gyors volt az 5. kör, de tudtam tartani, és nem vitt el a ló!:D Jövünk be, elkezd nyeríteni. Mire? egy motorra!XDXD Sose hallottam még nyeríteni Mózit, pedig másfél éve ottvagyok^^" Szóval zuhogott az eső, Géza kábé 10 mp-re átjött, el is ment, Hiroshival bámultuk egymást, egyszer előttük kellett elmennenm, mert csak ott volt közlekedhető az út a pocsolyáktól. Rámnéz, kábé fél méterre voltunk egymástól. Én is rá, de olyan kifejezéstelen arcom lehetett...=( AKKORA EGY BAROM VAGYOK!!! Itt lett volna az esély, csak Géza látott volna, őt meg szarom le.
Rainbow<3
Csilla elment... Hiroshi meg... hülye vagyok. nagyon.>w<
Megyek kutyázni... bye
Mi baja van mindenkinek SP-vel? szerintem cuki^^ és jó a zenéje is. :O

Nem nem és nem. Chö.-.-
Voltunk etetni, túlságosan beleéltem magam h láthatom Hiroshit, de nem láthattam. Egyszer pont elnéztem, mikor dumáltunk mesterrel, erre meglátom vkinek a lábait egy lovat vezetni. Inkább maradtam a seggemen, kissé túl feltűnő lett volna ha odamenni megnézni ki az. Megyünk el, megjelenik mögöttünk géza. Később kivitte Purple Raint padikba. Hiroshiék kancái pedig ott voltak.

Mózin ültem, 4 kör folyamatos vágta tóbiáson, ami 1800 méter. Versenyt is vállalhatnék.^^"
Jó volt. Mózika<3 Géza...hmm...
Hiroshiék elvitték a kocsit, szal valszeg ma láthatom. :3
Pali a tegnapi vágtán mindkettőt megnyerte, így ő is indul a Nemzetiben^^

Hehe. xD

Love it^^

Voltam ma is kinn, Mózin ültem, úgy volt h Diablora is fölülök, de megjött a Hedi-.-"
Na mind1. Mózika aranyos volt^^ De persze Tormáéknál akkor rakták föl a lovakat lószállítóra, hát mit ne mondjak... nem éreztem magam biztonságban a nyeregben az biztos. XD Annyira bekanosodott :O
Hiroshi tényleg vágtán van, de leesett a lóról tegnap. O_O 3. pozícióban volt Mollival, és valami krétaporral húzták meg a start csíkot, ezért leesett róla. Bár érteném az összefüggést... Na remélem nem lett szegénynek semmi baja.
Annyira hiányzik...:'( Furcsa... úgy odabújnék hozzá.

képek:3

Milyen nyomi fejeket vágok már. xD A 2. talán még tűrhetőbbX) Bordó pulcsi elől, még mielőtt valaki összetévesztene valamelyik 50-es pasassal-.-"

Dia ma megint elhagyta a lovasát. x) Géza bá...csit... n ajó ki kéne találni neki vmi normális nevet x) Na jó, legyen Géza bá. :D Szóval én voltam elöl Mózival, aki végig pipiskedte az egész utat Tóbiásig. Oké, 2 kör trapp, harmad kör séta, majd vágta. Mentünk kábé 1 és háromnegyed-2 kört, erre hallom h kiabálnak mögöttem, és a szemem sarkából látom, ahogy Géza bá lefordul a lóról...O_O Megint elfáradt, feltehetőleg próbálta magát visszahúzni magát nyeregbe, jobb oldalról, ezért Dia bement a füves részre, lovasa meg szépen ledőlt róla. X"DD Mózi megállt, hamarosan a Kókacsi is Palival, erre Dia elkezd farolni... na bazz. Erre elhajtották tőlünk, ő meg szépen világgászaladt. xD Bement Gézához az egyik padikba Ribárszkiéknál, ahol épp egy csikót törtek be futószáron, Gézával a hátán. x) Majd Horpa fölült rá... utána én még vagy fél óráig kinn kellett sétáljak. -.-" Na nembaj. Jó volt, Mózit tudtam fogni, bár a kesztyűm tiszta kék lett, mert másik szárat voltam kénytelen rakni, ami 1: fogott 2: ragadt 3: összekócolódott a ló haja miatta 4: nem tudtam összébbhúzni, mikor akartam. Na nembaj, jó volt. Mózi nem indult be, visszafele úton viszont megint jó kedvében volt...-.-
Hihetetlen. Most volt harmadjára Géza bá, ebből 2-szer le is esett. XD Szerencse h nem kerülnek be aképek a sajtóba. XD na mind1, majd hozok 2 képet mikor 3-an vagyunk kinn:3
Na byeee
Jah és 18-an voltunk ma annál az egy istállónál, + még azok az emberek akik csak egy ki ideig voltak ott...XD Dolcsi lábát újrakötözték. Kábé háromnegyed óráig a két lábával szórakoztak szegénynek... olyan aranyos az a ló(L)<3
Nincs kedvem most délután menni, de Hiroshi miatt megyek. Napok óta nem láttam. O_O

Voltunk kutyát sétáltatni. Naná h elért minket az eső, és persze, h nem vittünk esernyőt. x)
Majd lovakhoz. Bementem Félvihez végre... mikor vittem be a kajáját elkezdett megbigyózni. Rúgni akart, meg minden szar. Hát kössz. Később bementem hozzá... akkor már odadugta a fejét. ^^ Szóval... majd csak lesz valahogy. Szeretem én azt a lovat...<3
Holnap Tóbiás karika Mózival, mögöttem a Diabloval a... áh a Kaszás Géza. Sosem jut eszembe h mien géza. Pedig színész, és apám gyerekkori haverja. x) Na segáz. xD
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=668939
Ez a cikk vicces.
1: a képet apám csinálta, nem vmi redlemon! XD
2: azt mondta h rég nem látott mesteréhez ment vissza... nos ha apám a régi mestere, akkor oké, különben meg nem, mert alig 2 napja ha ismerixD
3: Azt nyilatkozta, h mikor a mester még nem látta lovagolni, azt mondta h ne induljon, mikor azonban lóra ült, már azt mondta h nyugodtan elvállalhatja! Holott pont az ellenttée volt. xD Mester aszonta h jó, menjen, de mikor látta lovon ülni, azt mondta h ez nem lesz így jó, szóval nem javasolta neki.
Már rögtön a második alkalommal leesett róla!XD Mert ugye elfáradt... de annyi esze nem volt h leüljön a nyeregbe, szóval inkább szépen eldőlt róla. xD Dia meg persze elfutott, meghajtotta a többi lovat, Papanna nagyobbik lánya is kénytelen volt leugrani a lováról Dia miatt. xD
Holnap muszáj lesz megfognom Mózit... miért félek h el fog vinni? Max leesek... oké, bármi lehet, de... na, nemtudom. Apám meg a mester pont azt mondták ma h mien szép ahogy beindul a ló vágtába. Hátulról biztonságot sugall. Hát nyeregből nagyon nem biztonságos. xD
Na nembaj.
Apám holnap fotózni akar. OjvéXD

Dzsungel könyve + dejóóó tesióra:D:D

Tegnap végül mégiscsak elmentem Dzsungel könyvére, és irtó jó volt!:D:D Annyira de annyira... megható is... csodálatos. A végén ahogy összeálltak, és mindenkinek le lehetett olvasni az arcáról azt a hihetetlen boldogságot, h ők ilyet össze tudtak hozni... Istvánbácsi is meg volt hatódva:)
Fél 12 körül sikerült ágyhoz jutnom, véres szemekkel. O.o Egyszerűen undorodtam tőlük. Na midn1. Csak elaludtam, naná h a dzsungel könyvével álmodtam. x) Kandi énekelt, és olyan halkan, h nem lehetett hallani, miközben Ágit(?) fogta a kezeiben, aki feküdt. Reggel meg... Nagyon nem akartam bemenni... reggel dumálunk Dorkával, megjönJudit néni, rögtön letámadom: "Judit néni, röpizünk? Szeretnék lecsapni." erre ő: "Hát szerinted mit csinálnánk májusban, mikor semmi mást nem tudunk? Kész leygen, mire odaérek." =) olyan jó volt. 7 lány, 3 fiú volt, fiúk mondták h 1 vaalki menjen t hozzájuk, hát átmentem. Nem volt rossz döntés!:D Olyan jókat csaptam le, és jó sokat!:D Blokk is tök jól ment^^ És áááááh olyan jó volt. Tök jól összedolgoztunk. Kovi, Dani, K. Marci. =) Ez most nagyon tetszett:3
Média tézé. Angol doga, jópár röhögés:D Ofi... okirándulás, szakkörök-.- Matek doga, nem tudtam befejezni, de most ez nem fogja lelombozni a kedvem!:D Azért sem^^"
Lammerke, drága.. khmm... Inkább nem szólok semmit. x)
Háromnegyed 1-kor itthon voltam már. Hát...ilyen is több mint 1 éve volt, az is biztos. x)
Olyan jól érzem magam...
De... kinek hozott virágot?:O
Most megteszi. A mieinké sokkal jobb volt:D Nyitány és finálé^^

"Farkas vagyok." Ez is olyan jó volt:D

Biosz unalmas, 1 hét múlva tézé. Fizika tézém 4es lett^^ Rosszabbra számítottam, nagyon féltem tőle. Angolon megint röhögtünk, holnap doga. x( Tesin 2 iskolakör, én kéziztem, jól ment:3 Irodalmon Marcit vizsgáztattuk. Én 4-est adtam volna neki, de hát ők tudják... Matekon meg algebra... holnap doga.
Utána egy óra Henivel meg egyik bnőjével, akit nem tudom h hívnak. xD Sayukit sikeresen levadásztam:3 Gaby meg engem. xO Majd edzés, ami nagyon jó volt. Dórival együtt 18-an voltunk, majd a végén a Dani és a Kárló is beálltak. xD Ma megint nagyon jól mentek a lecsapások, sőt a blokkok is! Danit nem is egyszer leblokkoltam!^^ Többiekkel is ment:3 Majd a végén mikor mi forogtunk le a másik pályához, Dani és Kárló Lizi és ellenem akartak játszani... jó volt! Azt hittem jobbak, vagy mi fejlődtünk sokat!:D Nem is olyan rossz fej az a Dani... Irtó jó edzés volt, tök sokszor megtapsoltak^^ Na menek öltözni Dzsungel könyvére, by!

Berni, igazad volt. Tényleg történt ma valami.
Végül hirtelen ötletből elmentem lovakhoz. Bár ne tettem volna.
Szokás szerint megyünk a Golyó elé az öreghez, nincs ott. Apám fölhívja, erre: "Fönn vagyok az istállónál, Dollár összetörte a lábát, följöttök?" Rögtön mentem, a frász jött rám. Összetörte a lábát? Végül fölérve mégis csak hatalmas megkönnyebbülés, nem tört el a lába, csak a bőr jött le iszonyatosan. Szegény ló mindkét mellső lába be volt szivacsozva, mert állítólag hatalmas bőrdarabkák lógtak le róla. A szivacs is tiszta véres volt, hát még az alatta lévő szalma! A patájáról ne is beszéljünk, az fürdött a vérben. Elbódították, az orrát is becsavarták, de az sem hatott, így sem tudták összevarni a sebet. Úgyh fölvitték az Üllői lókórházba. Istenem szegény ló. Hülye parasztok.
Nem elég nekik, hogy tönkreteszik a Diablo lábát (inát) a rengeteg futással, most még a Dollárt is tönkre akarják tenni? Oké, hogy sok pénzt nyerhetnek vele, ha vmien gátversenyre kiviszik Németbe, ami oké, h nemes, de nem kéne ezért föláldozni a lovat. Egyébként meg... MI A FENÉÉRT UGRATJÁK VELE A KŐFALAT, HA AZ NEM IS LESZ A VERSENYEN?!?!
Az összes lovukat tönkre akarják tenni?!
Szegény ló ahogy ott állt a vértócsában, teljesen kiizzadva, kábult fejjel, és próbált enni... több mint 1 napja nem evett,de ha most eszik... kábultan nem tudja megrágni, és félrenyeli.
Ezt nem kellett volna látnom.
Szívemhez nőtt az a ló is nagyon, hiába nincs nagyobb közöm hozzá. Nem tehet róla, hogy ilyen kegyetlen gazdái vannak.
Remélem rendbe jön. Szeretem.

Ayume, úgy teletömted a fejem Kakashival, hogy kezdem nagyon megszeretni.
Rajzra nem mentem ma be, töri tézé, amit nem tudtam befejezni, kémia jóesetben írtam egy 3-as dogát, matek vagy elsőnek vagy másodiknak lettem kész:D Végre a régi formám:3 Házit meg órán megtudtuk csinálni:D Szal nuku házi^^ Föcin gondolkoztam, meg angol házit csináltam, mily meglepő. xD Angol meg szar volt... max a végén röhögtünk.
Strandröpi bajnokság... május 29., júni 26., júli 17., júli 31. Maradjunk a májusinál. 3000 a nevezési díj, azt bankszámlaszámra utalni, oké. Nincs ejtés, sem szúrás, sem háló fölött kosárral való átjátszás. Az első érintés LEHET kosár. Na bazz. Szóüval akkor ők azt hiszik hmi már profi játékosként megyünk oda. Kosár-->alkar-->lecsapás. Aham, hogyne-.- Bár tudnám kivel mehetnék... 4 lehetőség is van. 2-vel mennék legszívesebben. a viszont meg fog sértődni, ha b-vel megyek. a elüti a francba nekem, és a lecsapásai inkább felcsapások. c és d is elkerülhetetlen... hajajj. :O

Matek... sokan voltunk mondhatom. xD 4-en késtünk el. X"D Biosz egyedfejlődéses film*_* Jóóóó=) ööö ének... röhögés + töri tanulás. Info programozás. Fenébe vele. x) Tesi szar röpi. De qrva szar. Le is vitte jól az önbizalmam... szar, nem létező csapatmunka. 2 óra lyukas, elvoltam=) Dóritól kaptam táboros lapot, majd elbeszélgettünk=)
Edzés elején úgyvolt h először játszunk mert akkor jók vagyunk nagyon. Majd ez szépen húzódott, és egész edzést leszarta, beállt ő is játszani:D Jó volt:D 3:2-re kaptunk ki, és az összes játékban 1-2 pont különbség ha volt. x) Úgy, h a másik csapatban volt az edző:D Olyan jóóó volt=)
Magasabb vagyok Dórinál. Meccsen 17 évesnek nézték, és kiderült h mindenki magasabb nála. xD Van új labdatartónk:D Mikasa(L) Lotti jól elszórakozott vele. xD Ekkora egy idióta csajt ^^" Dzsennyivel kezdek nagyon de nagyon jóban lenni, és Lottival is. O.o Furcsa, mert év elején pont ők voltak azok, akiknek nem tetszett, h ilyen hamar behoztam őket, és Dóri hozzájuk jártat. Majd csak összeszokunk. Apám jött értem sajnos, pedig Dzsennyvel jöttem volna haza... na mind1. Majd máskor^^
Augusztus 9-13, Balatonboglári sportszálló A épület, napi 1-2 edzés, 2-szer uszoda a héten, vasúttól 100 méterre a szálló, a szállótól pedig 1200 méterre az uszoda és az edzőterem. Medicinlabdák, súlyok... ojvé. -.-" Valamit akkor is tenni fogok, h itthon maradjanak azok véletlenül :D:D Busszal reggel tali sulinál, péntek este vmikor haza. Jó lesz:D
Hmm nem is rossz. Szerintetek?:D

Fáj az ujjam a jégkrémtől. :D:D
Kémia rettegés. xD Irodalom...hát ööö Illyés. Én special az angol szavakat írtam ki magamnak, de oké... nyelvtan ott is angolt tanultam. Fizika film, töri vetélkedő.Jóóólvan XD Harci elefánt:D Babinéni gyere ki xD Angol doga, na és rengeteg hülyülés... alkottam 2 nem létező szót 1 3. helyett. SegázxDD 2: elszámoztuk Zsuzsival mindketten a dogánkat, vhogy 19 jött ki 20 helyett. x) Na nembaj.
Stefivel almázás angol előtt. xD
Furcsa, ma mindenkivel dumáltam, viszonylag sokat. O.o Mi van velem?:Q
Holnap edzééééés:D:D
Azután meg töri tézé-.- És kémia doga.-.-"

A csuklószorító nemcsak a fájó tagokra jó. Hanem a sebek elrejtésére is. Így utólag visszagondolva...
hülyeség volt megtennem. Nem sikerült. Mit is vártam? Hogy majd minden megoldódik, ha egy élet elmúlik? Dehogyis!

Gézával voltam ma kábé fél-háromnegyed órán keresztül. Meg utána is, csak akkor már nem kettesben. =( Megint elcsodálkoztam a szemein.
Hajat mostam. Elmaradnak a mai futamok, érthető, ha kinéztek az ablakon...

Most csak így eszembe jutott a csütörtöki edzés legviccesebb része. x)
Párokban voltunk... és az egyik fél a háló alatt kellett átüsse alkarral, a másik pedig fogadta, és át kellett emelnie a háló fölött! És ez folyamatosan 3-szor, cserével is. Lilivel az első 3-at sikerült megcsinálnunk, de a többieknek is ez volt a rekord. De amikor sikerült.. na az csoda volt. Olyan jó volt látni. De azért próbáljátok ki. Úgy fogadni föntről a labdát, hogy függőlegesen kell legyen az alkarod, különben nem tudod a háló alatt átütni, ráadásul h pontosan és picit is üss... majd ha másik helyzetben vagy, a kis ütéstől ne ijedj meg, és eleget üss, h átmenjen a 2 méterrel fölötted lévő hálón, ráadásul pontosan... na az nem volt semmi. De sikerült^^ Dóri igencsak meglepődött rajtunk. :F Lizi jó párszor fejbe talált labdával, holott nem is ő volt a párom. x) Jóóóvolt(L)

Most komolyan...
Miért áll föl a fiúk farka olyan hamar? Egy kis tejszínhabtól eperrel megkoronázva, kibilincselve a holdfényben egy kis oldalsimítás... ez semmi. xD
Sipu, jólvan. x) Perverz disznó!XD Engem ugyan nem fogsz megbaszni! x"D És nem is leszek a 40. barátnőd. x)

Világvége

~ Ez volt az a pont, mikor elért a világ végére ~ és lépett még egyet.

Hát ma... Mózesre ültettek föl. Tóbiás, Gyöngyhalász vezetése. B+!XD Majdnem elvitt a ló, ki akart törni a karikából, nem akart megállni, hiába húztam át a vasat, hiába fütyültem neki. Pont az ellenkezője, mint amit akartam. x) Annyira megrángatta a kezem, hogy sokszor lazábbra kellett vegyem a szárat, mert annyira fájt már szorítani vágta közbe. Na de akkor meg mégjobban beindult és nem tudtam fogni!!! Alig tudtam leállítani... rögtön eszembe jutottál, Ayu.
Mikor mondtad h nem votl jó annyira a terep,d e így utólag mégis jó h megtörtént. Na igen, én is.
De 1 biztos: én többet nem vállalom el a Mózest Tóbiáson, ahol 1: kicsi a kör 2: nem mehetünk vadászt, lassan meg nem jó vele menni.
Mikor nyergeltem le, alig tudtam leszedni róla a nyerget!O.o Úgy remegett a kezem, és fájt baromira, nem tudtam vele egy ideig semmit csinálni. Mondta h vigyem ki padikba a mester, de zsuzsi elvette tőlem. Szerencsére. Furcsa volt. 1 ló se vitt el még ennyire!!:@ Oké, h Mózi nem az a kis szelíd, bármit megcsinál lovacska, de akkoris... sosem volt még ilyen, pedig párszor már ültem rajta. És már vágtáztam is vele, oké, akkor is be akart indulni, de tudtam hatni rá. ma meg ki is akar vinni... b+.
Hiroshit meg láttam ma, viszont Gézát is... Hoztak hozzájuk egy új csikót, tegnap Hiroshi nála volt. Jó, mind1, de elkezdtünk beszélgetni Gézával, ahonnan én inkább elkezdtem menekülni, mert kezdtem feszengve érezni magam. 15 évesen kezdte a lovaglást amatőrként, és 15 éve csinálja is. Szal 30 éves. Aulának olyan jó hullámos farka vanx)
Azért nem néz, mert szeret? Ayu, nem értelek. :/

Nincs kedvem írni, de legyen.
Voltunk kinn lovin, rengeteget láttam Hiroshit. És aranyos volt^^ Sokszor nézett. Kezdek kételkedni.
Gyémánt be volt indulva. A kancákra!!! Holott ő is kanca x)))) Na segáz. De végül be tudtam hozni, igaz h tök vizes lettem, akkora sár van ott. :O
Na nembaj, a lényeg Hiroshi. Szeretem:3
menjek el vele fagyizni nyáron. Perszee, hogyne xD

Blogcím változtatás. Ez már jobban illik rám.
Azt hiszem sikerült elszakadnom a múlttól.
Dórinak megint baja van h csak úgy leléptem tegnap. Tehetek én róla h nem figyel, mikor köszönünk? Am. meg ha 4-ig tart az edzés... akkor baj ha akkor elmegyek? Nem 10 perccel később? -.-
Am. meg jól tudok feladni. Ő mondta. Jó, hogy csak most jött rá, így 1 év után.
Dzsennyvel kezdek tök jóba lenni. ^^<3

Mert jó szám.

És mert cuki pacik vannak benne:

Tesivel kezdtünk, valami kézilabda szerűség volt. Nem tetszett xD Média hamar elment, mert rajzoltam=) Angolon passive megint. Jajj, gyönyörűen megy, mondhatom x) Ofin megintcsak rajzoltam, miközben az AIDS-ről dumált nekünk az ofő. Jajj. Erdei suli. oda mennek Manóék is. Neeee T_____T Nem akarom. Én nem megyek!xD Matek doga. Kössz. Szép kis feladatlap, kevesebb mint negyed óra alatt kész lettem vele, úgyh nekikezdtem a szorgalminak is. Azt is befejeztem. Majd megitn unatkoztam -.- Nyelvtan média TV vagy mi a szar. Majd haza, az akkori állapotomban ez nem csoda. Borzasztóan fájt a hasam, Nospa nem segített, Aspirin talán kezd hatni.
Nem mentem edzésre. Fura. Még lenne am. belőle 11 perc...
6-ra pacik, holnap Mózi, jó lenne pályára menni vele. (L)

Ayuuuu, köszönöm :D
Megjött amit küldtél. Oké, majd lefújom. Tök szépen írsz mellesleg:D Hasonlít az enyémhez:3
Mégegyszer köszi. (L)
Szeretlek<3

Na gyors írok bejegyzést, és menek animét nézni. :D Lehet elkezdem Kilarit.
Ez meg megtetszett:

Bioszon tök érdekes filmet néztünk az egyedfejlődésről:3 fizika tézé. Nem tuodm h sikerült, reménykedem h jól. Angol.. passzív. -.-" Tesi röpi. Eleje szar, vége jó. :D Irodalom kötelező... kössz. -.- Matek algebra. holdag doga. De tökjó. Majd 1 lyukas, azalatt pingpong meg...meg röhögés fiúkkalXD Edzésen Lilivel voltam, Lizi amúgyis később jött. XD Dóri meglepődött ma rajtunk. Csodálatosan mentek a feladataok, de tényleg. :D Vévén tök jó játék:D Majd el, nyiri leszólított. Hát jó. Menek ki, megitncsak beszél hozzám, de én közbe Lilivel umálok, így mikro kérdez mi mi mi?XD Csak röhögött rajtam mindenki,aztán elmentek. XD Írtó jó edzés volt. (Y) Lehet h holnap is menek, még nem tudom.

Rajz mily eglepő, épültet rajzoltunk, töri további vérengzések, előtte vicces volt a szünet xD Kémia Norbi felelt, tetszett az óra. Végre normális kémia óra. Ez a tanár megszerettette velem a kémiát. Matekon algebra. -.-"""" 11-es feladat... persze csillagos... egetlenegy egyenlet nekem 5 és fél sorba fért csak ki!!XDXD föcin mangát rajzoltam és gondolkoztam. angolon meg...júúújXD aennyit röhögtünk. rögtön az elején late ige. azt meg h? jah h létige!XDjólvan. ~XD majd haza, apámmaé szokás szerint összevesztem. xD próbáltam tanulni, teljesen leszívta az agyam, úgyh aludtam egyet. majd utána fizikáztam. félek h fog sikerülni. jövőre tuti nem első padba ülök!XD
nem mentem ki lovira. most nincs is kedvem.
holnap edzés. csak az előtte lévő 6 órát éljem túl... utána már sima ügy.

Hát mit ne mondjak... jó napom volt ma.^^
Igaz, h egész napon azon örlődtem, h Nem kaptam Seltől autogrammot, de segáz.D 6-7 fele vége volt a forgatásnak, utána osztogatott. Tök aranyosan nézett ki^^ Fehér alapon piros mintás nyárias kis ruha, és fekete balerinacipő(L) Berni szerint soványO.o Na én nem tudom. x) Kaphattam volna autogrammot.-.- Na midn1, szal matek, az év hátralevő részében ismételni fogunk. H miért? Kész vagyunk az összes anyaggal, így is el van húzódva. Dórinak előtte föltűnt, h Hari túl sokszor nézett ma felénk. "Túl sokszor forgott a szembogara felénk, és állapodott meg rajtunk." H őt idézzem x) Meg info előtt is furcsán nézett rám. nyarat akarok!!!!=( Matek. Közbe kiderült, h tegnap a tanár bejött, csak Otília néni rosszul tudta, szal elküldött minket a fenébe. :D Na mind1. Szal újra algebrai egyenletek, azonosságok. Wááá O_O" Biosz tézé kiosztás. xD Ének..hát őő semmi. Info progrtamzás, kaptam 5-öst:3 Na meg plörköltem:D De a tanárt nem zavarta, a lényeg h nem zavarta. xD Tesin meg iskolakör 2. XD Zsuzsi, Lizi, Én, Judit, Kattka. XD Azért mert kihoztunk eg yröplabdát, holott NEM mondta h nem szabad, csak h jáccunk. És állítólag minden tanár be van rá zúgva h sokat röplabdáztat minket.~ Csesszék meg. Majd 2 lyukas óra, azalatt rajzoltam, majd készültem elmenni, pont akkor jött Anna, és sikerült kiborítanom. XD Végre járhat edzésre a bokája miatt:3 *Lady Gaga Telephone megy a Viván OwO* Majd lelátó vissza és pingpong:D Majd edzés... Dórinak új haja van. Nem csoda h nem ismertem meg hétfőn a másodikon!O-O De tök jól áll neki:3 Mivel nagy meleg volt ugyebár, nem igazán foglalkozott azzal h most akkor vonalazás, taposás, hajlítások meg midnen szar. Szal háromnegyed óra alatt végeztünk edzéssel, utána játék szintén ennyi ideig. ^^ Lizi kedden nem jön, Lilivel szoktam lenni, de ő beteg volt szal a nem tudom milyen Dórival voltam:D 42 edzéses van, ebből 9 Dóri-.-" És csak 2 Andi. x) 2 Kata. *Fight for this love. loveeee^^* Na és még sorolhatnánk. Cspaatválasztás is volt, és tök jó mert hamar beválasztottak. Ezen igencsak meglepődtem, mert azér tmégiscsak 8.-os vagyok, és csak 9-től lehet ide járni, és mindössze egy kilencedikes csaj van csak. XD Tök jóó=) Meg Dóri rajtam mutattatta be az alkar érintés helyességét. XDD Aszittem el fogom szúrni, ahogy mindenki figyel, de nem. Bár éles helyzetben is ilyen jól menne, mint ienkor. -.- Olyan is volt h egyvalaki kosár 3-ason, másik pedig röpi 3-ason túloldalt, és akkor kosár 3-as kosárral át, másik alkarral följácca magának, amjd át kosárral, kosár 3-as ugyanígy. Az viszobnt mégjobb volt mikor kosár 3-as ugyanígy, röpi 3-as meg rögtön ki kellett szúrja.:D:D Az tetszett^^ Na igen, ott nem lehet nem guggolva labdát elérni. xD Nem is csaptunk le...=( Játék az meg az elején csapnivalóan ment, majd elment az egyik Dóri, kis idő múlva beállt za edző Dóri. Aki megjegyzem egész edzés közben egy felmosóronggyal törölgette a parkettát, miután egy mentés után sikeresen lespárgázott. XD Csoda h nem estem hátra. iylenkor mindig azt csinálom. Persze kifényesítették a film miatt a padlót... a mi hátrányukra. A k*rva annyukba. XD Na szal mikor játék volt tökre belejöttünk, és ááá olyan jó volt^^ 4 után tizenvalahány perccel szabadultubk el csak, mert 4 előtt 5 perccel Dóri kijelentette h addig senki nem megy el, míg ezt a játszmát le nem jáccuk. Akkor tartottunk kábé 17-16-nál. Oké, játszunk. És na persze h mikor valaki kap pontot, a másik csapat rögtön fölhozza. Szal elmentünk így 24-ről 28-raXD Végül mi nyertük. A fene vigye el azt a szabályt h 2 pont különbség kell legyenXD Na segáz, edzés nagyon jó volt. Viszont a térdem...félek. Nagyon meg fogom szívni ezzel, érzem. Le se tudok guggolni nagyon ha esetleg mentenem kéne, mert ugye már annyira fáj. B+. Valameddig csakkibírom.
Majd haza, ahol kinn ültünk a teraszon és ott ettünk*.* Apám végre kirakta az asztalt és a székeket:3 Végeztünk, el kezd zuhogni. XD Eléggé késésben voltunk, d enembaj. XD Nem lovagoltam, annyira fájt a térdem. Megetettünk, Apám Gyémit i sellátta, Sanyibácsi meg szombatra beígérte nekem Mózit, meg valószínűleg Diabloval vezetni fogunk pályán csikót.
Diablo gazdája mikro először vezette, le is esett róla. Ne tanult belőle. Fel is jelentették, Dia nekiment eg ymásik lónak, aki meg akorlátnak, és az ina is kijött. Hát megkapta a drága gazdi. Hiába próbálták lebeszélni róla... 100 kiló az mégiscsak 100 kiló. Ő tudja. A saját lovát teszi tönkre, mi meg csak nézni tudjuk.
Túl sok akácot ettem.
De rég írtam már ilyen hosszú posztot. O.o

Selena Gomez + Zac Efron = felfordulás a sulinkban-.-

Na hát igen, nem minden nap látogat el 2 világsztár az ember lánya sulijába. De erről majd később.~

Kémia új tanár... Vali néni. Chö-.- Kiderült h apámat is tanította. Mikro elkezdetmmondani a nevét: "Ne is folytasd" és a szörnyülködés fajtáix) Irodalom vizsgajegyek. Nyelvtan is. Fizik agyakorlás, töri tézé minnyá, angol rengeteg röhögés, majd matek elmaradt:D Azalatt Stefivel leskelődtünk:P

Selena Gomezt pokrócban vitték be suliba. És a film miatt festették le élénk pinkre a falakat. xD 850 ezret kaptunk érte. Hát mondom oké.
Dórival ma jól elvoltunk XD Az a csaj kész hülye idióta XDMajd elmentek Dórikával fagyizni, de én inkább leskelődtem, mert már nem volt annyi időm apámig. =(
Na bye, nincs kedvem írni.

Loool xD


Dalra föl!:D

Teljesen abban a tudatban éltem, h már írtam ma blogot. Gomenne
Reggel Dia, haza, Mondo olvasás, mangaka feeling, gép, lovas dizi készítése*.* Imádlak, Ayu<3
Gyémi, biciklivel haza, mivel reggel képtelen voltam azzal hazajönni, úgy szakadt az eső-.- Mózi 5, Dolcsi talán 7. lettek, kutyasétáltatás, ahol strandröpi lesés*o* szép lecsapások*.*
Holnap suli, nuku tanulás.
Ayu, mindent köszönök. You're my twin:3

Talán még nem késő...

A ló megállt. A férfi dühösen leugrott a kocsiról és a befogott lova elé sétált. Megállt előtte és hosszasan nézte a fejét horgasztó idős lovat majd lekevert neki egy pofont. Az idős kanca felkapta a fejét és megremegett. A férfi megragadta a kantárat a ló álla alatt és vele egy magasságba rántotta lova fejét, majd ordibálni kezdett.
- Te lusta vén gebe! Ha azt mondom gyorsabban, akkor az azt is jelenti! – azzal újabb ütéseket mért a ló orrára. A kanca hiába akarta elrántani a fejét a lesújtó kezek elől, a férfi erősen fogta a száját és nem engedte. A ló már az idejét sem tudta mióta kap folyton verést, talán azóta mióta az idősödő őszes hajú férfi magához vette, de érezte, hogy már nem sokáig kell elviselnie. Érezte hogy hamarosan egy jobb helyre fog kerülni… A férfi tovább ordibált és átkozta a lovat, egy-egy mondatát további ütésekkel tette érthetőbbé. Az idős kanca egyszer csak úgy érezte ELÉG! Minden erejét összeszedve, hátsó lábaira állt, majd az első lábaival és fejével lesújtott a férfira. Olyan gyorsan történt minden hogy a férfi már csak azt érezte, hogy a világ elsötétül…

Nem volt már ember… Káromkodni próbált, de csak halk fújtatás jött ki a torkán. Hogy a fenébe történhetett meg ez? A férfi sosem hitt semmilyen varázslatos vagy földöntúli dologban, most mégis egy ló testébe volt zárva. És pontosan azt is érezte, amit a ló.
Az első amit megérzett az a hideg kő volt amin feküdt és az orrába férkőző enyhe szalmaillat. Fázott és rázta a hideg, de tudta, hogy nem halt meg. Lassan kinyitotta a szemeit és sötétszürke köves falakat pillantott meg maga körül és az egyik sarokban egy kevéske szalmát, ami még arra sem lett volna elég hogy egy nagyobb kutya belefeküdjön. Minden tagja fájt, éhes volt és meglehetősen fáradt, legbelül pedig furcsa érzés gyötörte. Megtörtség.
Fény vakította el, majd két erős kéz rántotta meg a nyakára kötött kötelet.
- Gyerünk már! – noszogatta keményen a gazda, de csak nagy sokára tudott felállni, mert lábai imbolyogtak alatta. A fiatal, de erőskezű gazda lova elé lökött egy kis ennivalót és vizet, majd meg sem várva hogy elfogyassza kirángatta az istállóból.

Délelőttje legjavát fiatal lovasok alatt töltötte. Monoton, keserves munka volt ez fájó ízületei számára. A folytonos körbe-körbe járás, és ügetés olyan volt számára mintha egy mókuskerékbe szorult volna ahonnan nincs kiút. Mégis, belül valami melegséget érzett akárhányszor egyik másik kis lovasa nagy mosollyal az arcán leszállt róla vagy megpaskolta a nyakát. Örömet szerzett nekik, cserébe végre jut neki egy kis kedvesség. Ám a simogatások és paskolások közé be-be férkőztek gazdája elégedetlen mondatai és az ezekkel járó fájdalmas büntetések, melyek megmérgezték a pillanatokat. Éhes gyomrának a lovasok közötti kis szünetben való legelészés adott valamely enyhülést, de ez igazán nem volt sok.
Délután, mikor már úgy érezte összeroskad, ha még egy lovas felül rá, levették róla a nyerget és a többi lószerszámot. Az utolsó lovas, egy kedves fiatal lány lecsutakolta. Eszébe jutott, hogy mennyire bosszantotta, mikor a saját lovát csutakolta le egy lovas, ezzel hátráltatva őt a munkában. Ami tegnap még bosszúságot okozott neki, ma hálás volt érte.
Mikor a gazda délután megjelent az istállóban már tudta mi fog következni. Be fogják fogni a kocsiba, hogy bálázzon. Ő is pont ez tette minden egyes nap a saját lovával. Fáradt volt, és alig állt a lábán, de ez alatt a fél nap alatt megtanulta, hogy nem ajánlatos ellenkezni a gazdával, így hagyta, hogy az a kocsi elé vezesse, majd befogja. Fájdalmasan összerándult mikor a már kihorzsolt sebhelyekre ismét rákerültek a szíjak, hogy tovább mélyedhessenek minden egyes húzásnál. Lassan sikerült csak elindítani a kocsit, holott még nem is volt rajta semmi. A gazda ostorral próbálta ösztönözni, de nem sokat ért, hiszen nem tudott gyorsabban menni.
A tízedik forduló után már képtelen volt az ügetésre a megrakott kocsival, hiába ordibált vele a gazda hiába ütötte, csapott oda az ostorral, a lábai egyszerűen nem engedelmeskedtek. A világ mintha forogni kezdett volna vele, az végeláthatatlan kövesút, amin a patkói kopogtak szinte hullámzott a szemei előtt. Ereje kezdte elhagyni, lábai pedig feladni készültek a szolgálatot. Minden egyes lépésnél fájdalom hasított az ízületeibe. Megállt.
. A gazda dühösen leugrott a kocsiról és a befogott lova elé sétált. Megállt előtte és hosszasan nézte a fejét horgasztó lovat majd lekevert neki egy pofont. A férfi elméjébe pengeként hatolt az emlék. Tegnap ő is ugyanezt tette a lovával. A múlt megismétli önmagát. Vagy mégsem. A gazda ahelyett, hogy tovább pofozta volna, visszaült a kocsira és az ostorral kezdte verni. A lótestbe zárt férfi megindult. Ő megmutatja. Ő erős. Idős, de erős. A kocsi lassan megmozdult nehéz terhével és ő pedig elindult. Húzta, húzta, majd mikor a gazda ügetést parancsolt, ügetni kezdett, ahogy csak bírt. Az út ismét kezdett homályosodni előtte, a szíve vadul kalapált, patája hangja pedig kezdett halkulni számára. Szédülni kezdett, majd a lábai egyszer csak kibicsaklottak alóla és a világ elsötétült…

A férfi lihegve ült fel az ágyában, veríték csurgott le a homlokán. A nyitott ablakon beáramló friss esti levegő és a tücskök zenéje megnyugtató volt az előbbiek után. Tehát él. Nem halt meg. Fogalma sem volt róla mi történt vele. Nem érdekelte, valóság volt-e vagy csak álom. Csak egy valamit tudott.
Magára húzott egy köntöst és gondolkodás nélkül kiment a házból, egyenesen az istálló fele. Szélesre tárta az ajtót és felkapcsolta a villanyt. Idős lova hunyorogva dugta ki fejét a boxajtó résén. A férfi megkönnyebbült. Tehát a lova is él. Odament hozzá és felemelte a kezét, hogy az állat orrára tehesse, de az összerándult és pilláit összébb húzta; várta az ütést.
A férfi életében először megsimogatta a kanca orrát. A ló fáradtan ellazította az ütésre váró, összerándult tagjait. A férfi egy hosszú pillanatig lova szemébe nézett, melyből szinte ki lehetett olvasni az elmúlt évek szenvedéseit. Óvatosan felemelte lova fejét, majd rekedtes hangján azt mondta.
- Bocsáss meg! Tudom, előbb kellett volna rájönnöm de… talán még nem késő…

A futam

A futam

Egy kicsiny dombra mentem megnézni az eseményt. Sosem szerettem a nagy tömeget, és innen még sokkal jobban is láttam. Távoli szemlélődőként olyan nyugodtnak tűnt minden. A friss gyep fölött tejfehéren gomolygó köd, a pályát övező fák nyugalma. Igen, teljes biztossággal állíthatom, hogy távolról nagyon is békés volt. Távolról.
Szinte már mindenki beállt a gépbe, csak egyetlen ló nem. Talán megérzett valamit. Talán nem. Zavartalan csönd honolt, persze tudtam, hogy csakis addig lesz ez zavartalan, amíg az a bizonyos kürtszó fel nem hangzik, a startgép ajtói ki nem nyílnak. De mindeddig még hátra volt pár másodperc. És ez a pár másodperc, ez a pár pillanat idegőrlőként hatott. Az ajtók mögött álló versenylovak meg sem moccantak. Vártak. Vártak az ajtókioldó kattanására, amivel együtt megfeszült izmaik is egyszerre oldódhatnak ki. Ez a kicsiny kattanás úgy ivódott már a fülükbe, mint embernek az édesanyja hangja. Az idegek majdhogynem pattanásig feszültek.
A csöndnek úgy lett vége, mintha soha nem is lett volna. Kezdetét vette a futam. A lovak patadobogása és a nézőközönség ordítozása és tapsa teljesen egy időben hangzott fel. Egyszerre hatalmas zaj lett és ez szinte fájóan ellentétben állt a pálya előbbi nyugalmával. Vajon milyen lehet hangok nélkül? Befogtam hát a fülem. Ahogy elhaltak a hangok úgy lett számomra teljesen más élmény a verseny.
A lovak némán egymás felé húztak és lehetett látni az orrukból ütemesen feltörő párafelhőket, ahogy hihetetlen gyorsasággal vették a levegőt. Izmaik tökéletesen kivehetően látszódtak, ahogy a galopp egyik pillanatában megfeszültek, majd elsimultak. Ismeretem ezeket a lovakat. Most azonban mások voltak. Nem azok a „pacik” akiket én simogattam és puszilgattam az orrukat. Nem. Ők most versenylovak voltak. A vérük, az ösztönük, vagy talán csak az emberek hajtották most őket. Olyan idegeneknek tűntek. A lovakból felszabadult idegesség mintha a nézőseregre szállt volna át, ahogy a pálya vége felé közeledtek. A peronon ülő emberek kikeltek székükből és állva nézték tovább a futamot, volt ki a szája elé kapta a kezét és olyan is aki a fogadószelvényét lobogtatta. Akaratlanul is visszatartottam a lélegzetem mikor a célegyenesbe fordultak. Az élmezőnyben a befutónak gondolt lovak futottak szorosan egymás mellett, semmi meglepő nem volt a felállásban. Az én figyelmem a mezőny hátulja felé terelődött. Ott futottak az Én kedvenceim. A számomra értékes, de mások számára csak arra jó lovak, hogy azért mégis telve legyen a startgép.
És akkor, az egyik ló felbukott. Mint egy lassított felvétel, úgy játszódott le előttem a jelenet. A mellső lábai az előtte futóéhoz értek, olyan szerencsétlenül, hogy rendellenesen oldalra bicsaklottak, majd fájdalomtól feltörő fújás után a ló az oldalára esett, zsokéja pedig próbált sérülés nélkül leugrani róla. Mindezt néma csendben, a fülemre tapasztott kezekkel néztem végig, mégis szinte érezhető volt a fájdalma. Már akkor, mikor az esés közben a ló szájából a nyerítés, orrából pedig egy meleg páracsóva tört elő, már akkor tudtam, hogy haláltusa szemtanúja voltam.
Könny gördült le az arcomon és megrendülve álltam ott, a kis dombon. Lehajtottam a fejem és kezeimet még erősebben szorítottam a füleimre. Nem tudtam volna végignézni, ahogy a lovat örök álomra küldik a törött lábai miatt. Képtelen voltam rá. Ott, abban a helyzetben olyan természetes volt a csönd. Az elmúlás, a gyász csendje.
A csend, ami kijárt annak a lónak, hiszen annyit készült a versenyre, annyi de annyi megfeszített munka és akarás volt benne. Sosem nyert még. Nem volt nagy tehetség, mint napjaink legnagyobb galopplovai. Nem ismerte senki a nevét. Fogadtak egyáltalán rá valaha?
Elvettem a kezem a fülemről, de ahelyett, hogy a nézőtéren csönd honolt volna, és elhűlt arcú emberek, egyesek örömmámorba úszva sikítoztak, mások pedig szitkozódtak. Mindenki a befutó lovat és a pénzét ünnepelte, vagy éppen átkozta. Mintha csak én láttam volna, ami történt. Mintha soha nem is létezett volna a ló.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ez eszembe juttat egy régi esetet. Kincsem park, tavaly nyár. Nem tudom már melyiknek kibicsaklott a lába... még aznap elaltatták, és vágóhídra került. Mégis miért kell ennyire a szenvedélyem legyen?

Dance with me

Táncolj Velem!

Ma van a verseny napja. Az istállóban állok, szeretett kancám bokszában, aki a tenyerembe nyomja az orrát és hálásan belefúj. Én eközben a szemét nézem, a hatalmas, csillogó, barna szemét. Látom magam benne; hajam lófarokba kötve omlik le a vállamon, szemeim boldogságtól csillognak és mosoly terül el az arcomon. De nem csak magamat látom a szemében, hanem a szeretet kis szikráit, amelyek minden pillanatban elárasztanak. Remélem, érzi, hogy Én is legalább ennyire szeretem Őt. Végigsimítok izmos nyakán és folytatom a sörényének fonogatását a mai nagy eseményre. Minden porcikámat elönti az izgalommal vegyülő várakozást és tudom, hogy Ő is ugyanezt érzi. Néha hátrafordul, hogy megcsípje a pulóverem sarkát és jól megrángassa, amire nevetni kezdek, ő pedig fújtat egyet. Együtt nevetünk…
Az ajtó jól ismert nyikorgása, mint valami kegyetlen kézpár rángat vissza a valóságba. Pilláim felnyílnak és az annyira szeretett istálló barna rácsai és a kis ablakokon beszűrődő halvány napsugár helyett a tiszta, fehér falat és szintén fehér csempét kell megpillantanom. Lassanként a megszokhatatlan kórházszag is az orromba szökik, és ez végleg eloszlatja édes képzelgéseim utolsó kis foszlányait is. Mindenből csak egyetlen dolog volt igaz, mégpedig hogy ma van a Dorchesteri Díjlovagló Kupa napja. A versenyé, amit olyannyira vártam, egészen addig, amíg egy két hónappal ezelőtti napon, edzés közben rosszul nem lettem és le nem estem a lovamról. Akkor még nem sejtettem rosszat, hiszen az esésben nem sérültem meg, de a másnapi orvosi vizsgálatok után kiderült, hogy egyáltalán nincs minden rendben. Beteg vagyok, méghozzá gyógyíthatatlan. Az orvos közölte, hogy a testem lassanként elhagyja magát, és egy kórházi ágyhoz leszek kötve utolsó éveimben. Évek. Akkor ez rövid időnek tűnt, ma már hálás lennék érte, ha így lett volna.
Elhatároztam, hogy ezeket az éveket hasznosan töltöm el, nem fogok összeomlani, hanem annak szentelem, amit a legjobban szeretek, az életem értelmének; a díjlovaglásnak. De nem lehetett így, mert az állapotom rohamosan romlani kezdett és a megjósolt évek immáron hónapokká csökkentek. Pár hónappá.
Szeretett lovam sehol, helyette a kényelmetlen kórházi ágyam és a polcon sorakozó megannyi ajándék és virágcsokrok, jókívánságokkal teleírt kis kártyákkal, amik a lassan 2 hónap alatt felgyülemlettek a kórteremben. Szorongató érzés kerít hatalmába a szívem környékén és tudom, hogy nem a betegség miatt. Ez a hiány.
Hiányzik minden. Hiányzik Dance, hiányzik az istálló, hiányoznak az edzések, a nagy nevetések, az edzőim; a régi életem. Minden, ami nemrég még megvolt.
Könnyek tolulnak a szemembe ahogy – mint minden nap – most is eszembe jutnak mindezek.

- Szia Cornie… - hallom a suttogó köszönést és felnézek. Az edzőm az, Jennifer, nem sokkal mögötte pedig az istállótulajdonos Mr. Mordock áll és néz rám mindig vidám tekintetével.
- Hát ti… - dadogom értetlenül és gyorsan kitörölöm az imént felgyülemlett könnycseppeket – mit kerestek itt?
A látogatási idő kezdetéig még jó pár óra van hátra, ami azt jelenti, hogy vagy lekenyerezték valahogy a nővért - ami szinte lehetetlen -, vagy a még biztosabb tippem, hogy egyszerűen beszöktek.
- Ma van a verseny napja. – feleli Jen úgy, mintha valami teljesen magától értetődő dolgot kérdeztem volna és a sarokból az ágy mellé húzza a kerekesszéket, ami arra az esetre van odakészítve, ha hosszabb sétára indulok a kórházban. Már ha azt sétának lehet nevezni. Mr. Mordock mindez idő alatt fél lábbal a kórteremben, másikkal pedig a folyosón áll és nézelődik, mintha őrködne.
- Igen tudom. És? – kérdezem még mindig mit sem sejtve a körülöttem folyó eseményekről.
- Megszöktetünk. – feleli nemes egyszerűséggel Mr. Mordock az ajtóból, és vállat ránt.
- Bizony. – helyesel az edzőm és kérdőn néz a kerekesszékre majd rám. – Kell segíteni beleülni?
Tátott szájjal, nagyokat pislogva nézek hol Jenre, hol Mr. Mordkockra, mialatt a másodperc törtrésze alatt megemésztem a hallottakat és mosoly kúszik az ajkaimra.
- Nem szükséges, tudok járni. – lököm el a kocsit az ágy mellől és az ülő helyzetből lábaimat a padlóra eresztem. Jen segít felvenni a cipőm, majd rám adja a kabátom és már kinn is vagyunk a folyosó, ami ma kifejezetten kihaltnak tűnik. A fejemre húzom a kapucnim és Jenbe kapaszkodva a tőlem telhető leggyorsabb léptekkel és legnyugodtabban átszelünk a folyosón és beszállunk a liftbe. Szaporán veszem a levegőt, mert nehezen megy a járás, hamar elfáradok, ezért nem engednek már jó ideje saját lábamon sétálni a kórházban.
- Anyáék nem tudnak erről, ugye? – kérdezem tőlük mikor becsukódik a lift ajtaja, bár már tudom a választ.
- Nem igazán. – feleli az edzőm mialatt a parkoló szintjét jelző gombot nyomogatja.
Amint az ajtó kinyílik, Mr. Mordock kocsijához megyünk, besegítenek a hátsó ülésre és mikor Mr. Mordock elfoglalta a helyét a vezetőülésen, Jen pedig hátul mellettem, elindulunk. Nincs messze a verseny színhelye, úgy 10 perc autóút vár ránk.

- Hogy van Dance? – tudakolom Jentől mikor teljes egészében felfogom hogy oly sok idő után újra láthatom az én kis kancám.
- Kitűnően! – feleli mosolyogva – Bár mióta nem jössz hozzá, kicsit levert. Látszik rajta, hogy hiányol. Megtettem mindent, hogy edzésben tartsam a mai nagy napra, de Velem sosem olyan, mint Veled.
Nem titkolt büszkeséggel hallgatom a válaszát és közben már azon jár az eszem milyen lesz újra találkozni Vele.
- Minden régi felszerelésedet hoztuk, de gondoltuk erre a nagy eseményre szükséged van valami újra is, Cornelia. – nyújt át az első ülésről egy fehér dobozt Mr. Mordock. Izgatottan elveszem és leszedem róla a tetejét, majd a papírcsomagolást is félrehajtom és egy gyönyörű, új díjlovas zakó és fehér nadrág lapul benne. Mindkettőbe a lovarda címere volt belevarrva.
- Gyönyörű, köszönöm! – hálálkodom, és nem tudok betelni a sok jósággal, amit ettől a két embertől kapok.
Megérkezünk a dorchester-i lovardához és egyenesen a fedett versenypályához megyünk. Felkapott esemény ez a kupa, ez abból is látszik, mekkora tömeg próbál bejutni a lelátókra.
Én rögtön az istállók felé indulok, de Jen megállít.
- Irány az öltöző, aztán jöhet a lovazás. – utasít kedvesen, én pedig engedelmesen átöltözöm. Ahogy magamra húzok minden ruhát, és felveszem az új zakómat - ami úgy simul rám mintha csak nekem teremtették volna – végre újra kezdem versenyzőnek érezni magam és nem egy beteg lánynak. Kész voltam találkozni egyetlen kancámmal.

Ahogy Jen mondta, amint beléptem a versenyzőknek fenntartott istállóba megpillantottam Őt. Még szebb most, mint két hónapja; a szőre fényes, sörénye szépen befonva, értelmes szemeivel pont engem néz, és a füleit hegyezi.
Gyors léptekkel sétálok elé és érintem meg puha orrát, két hónap után először. Az öröm érzése az ujjaim hegyéből kis szikraként árad szét egész testemben. Dance felemeli a fejét így
belenézhetek fekete szemeibe. Mint a képzelgésben, most is látom magam, bár csöppet sem hasonlítok az ott látott lányhoz. Hajam kontyban hátra van fogva, arcom sápadt és beesett, szemeim alatt sötét karikák éktelenkednek, és mérhetetlenül fáradtnak nézek ki. A mosoly az, ami megmaradt, és amire szükségem is lesz a verseny alatt, hogy ellensúlyozzam a siralmas képet.
- Készen álltok? – teszi Jen a vállamra a kezét és bíztatón mosolyog. – Még egy páros és ti jöttök.
- Igen. – felelem elhalón és örömkönnyek csordulnak ki a szemeimből miközben hálásan megölelem az edzőm. – Nagyon köszönöm Jen.
- Ugyan már. – mondja nevetve – Valakinek meg kell nyernie ezt a versenyt. Mi lenne itt, ha nem jöttetek volna el?
Erre nekem is nevetnem kell és Dance is hallat valami prüszkölés félét. Lovam felé fordulok és megkapaszkodom a nyeregben, hogy fel tudjak ülni. Tudom, hogy a gyengeségem miatt egyedül semmiképp nem sikerül felszállni, de kérnem sem kellett Jent, segít a nyeregbe ülnöm. Amint a magasban vagyok, úgy érezem hazaérkeztem.
Elindítom Dance-t a díjlovagló négyszög bejárata felé, ahol már vár minket Mr. Mordock. Újra elönt az izgalommal teli várakozás olyannyira szeretett érzése, ahogy a négyszögben éppen kűrjét bemutató párost nézem. Most először kezdek azon aggódni, hogy hogyan fogunk teljesíteni Dance-el. Hiszen két hónap teljesen kiesett a gyakorlásból, én nem ültem lovon mióta kórházban vagyok, Dance pedig minden bizonnyal nem volt olyan kemény edzésben, mint azelőtt. De hiszen, nem azért jöttem, hogy nyerjek. Nekem az is bőven elég hogy újra körülvesz ez a fantasztikus légkör, és persze hogy újra Dance-en ülhetek.
A zene elhal, a versenyző leemeli cilinderét és a kijárat felé irányítja a lovát. Dance érzi, hogy mi jövünk, és idegesen kaparni kezdi a földet mellső patájával, mire - szokás szerint - megpaskolgatom a nyakát. Éppen a távozó páros nevét harsogja a hangosbemondó mikor rántást érzek a karomon. Lenézek, és anyát látom amint a kezemet fogva éppen Jennel vitatkozik. Apa, mögötte Mr. Mordockkal folytat hasonlóan feldúlt beszélgetést.
- Mégis hogy képzelték? – kérdi idegesen anya az edzőmtől, hangja két oktávval magasabb a megszokottnál. – Elhozni a kórházból ilyen állapotban!
- Hogy lehetnek ilyen felelőtlenek? Akár az idefele úton is rosszul lehetett volna, és ki tudja mi történik megfelelő felszerelés híján! – mondja apa aggódón Mr. Mordocknak.
- Gyere kicsim, - fogja anya még mindig a kezem és sürgetőn pillant rám. – menjünk vissza a kórházba, nem vagy jól.
- De igen! – felelem a kelleténél hangosabban, magamból kikelve mire apa is rám néz. – Igenis, jól vagyok. Soha nem voltam jobban és boldogabb sem voltam soha. Ez volt a lehető legjobb dolog, amit Jenék tehettek értem, és amit tehettek ti is, ha most elengedtek versenyezni. – a pálya felé pillantok, aztán várakozón a szüleimre.
- Kérlek titeket… - suttogom mialatt elkeseredett könnyek gyűlnek a szemembe. Ők egymást nézik, némán, szavak nélkül döntenek, majd mikor apa szomorúan bólint egyet, anya aggódón megszorítja a kezem.
- Féltünk kicsim… - kezdi, de mielőtt azt hiszem, hogy itt a vége; leszállok és mehetek vissza a kórházba úgy, hogy soha többé nem látom se Dancet se Jent, se Mr. Mordockot hozzáteszi - de tudjuk mennyit jelent ez neked.
Meghatódva nézek rá, majd apára, aki szintén odajön és ő is megfogja a kezem.
- Csak ügyesen! – bíztat, és látom rajta hogy próbálja elnyomni aggódását.
A hangszóróból most az Én és Dance neve hangzik fel. Veszek egy mély lélegzetet, majd ráhajolok Dance nyakára és végigsimítok rajta.
- Táncolj Velem… - suttogom mosolyogva a kérést, mint ahogy azt minden eddigi verseny előtt megtettem, majd kiegyenesedem, lesimítgatom a ruhám és megindulunk a négyszög közepe felé.
Mikor leemelem a cilinderem éles fájdalom hasít a karomba, de mukkanás nélkül visszateszem. Pár pillanatig lehunyom a szemem, míg a fájdalom elmúlik, majd mosolyt erőltetek az arcomra. Hát akkor kezdjük!
Felcsendül az ismerős dallam, amire annyi, de annyi órán át gyakoroltam drága kis kancámmal. Érzem, hogy a lábaim zsibbadni kezdenek és mozdulatlanná válnak. Kezeimmel erősen markolom a szárakat és magamban imádkozom, hogy egy ideig még uralkodni tudjak a mozdulataimon, hiszen segítenem kell Dancenek. Nem hagyhatom cserben. Sírni van kedvem, mikor a vállaim ernyedni kezdenek és egyre lazábban fogom a szárakat.
Ám Ő, mintha csak olvasna gondolataimban, mindenfajta kérés nélkül csinálja az elemeket. Mindent szépen, egymás után, úgy, ahogyan azt kell.
Lehunyom a szemem és boldog mosoly kúszik arcomra. Hát van-e ennél jobb, mint mikor ezalatt a pár perc alatt a zene andalító ritmusára testünk szinte egybeforr, ellentmondva az ember és állat közötti gátaknak; minden gondolatunk egy, és szívünk egyféleképpen dobban. Bizonyára ez a Mennyország.

Mikor Dance megáll, összeszedem minden erőm és pár centire megemelem a cilinderem. Arra már nem lennék képes, hogy újra kezeim közé vegyem a szárakat és lovam elindítsam kifelé, de nem is kell, Dance miden kérés nélkül a kijárat felé fordul, és lassú léptekbe kezd.
A hangosbemondóban a nevünket hallom és pár szép szót a kűrünkről, de ez a hang és a közönség elismerő tapsa minden lépésnél egyre halkabbá válik. Dance-re támaszkodom, mert karjaim és hátam megadni készülnek magukat és nehézkessé válik tartanom magam. A kijáratnál a szüleim állnak, könnyes szemükben a büszkeség csillog, de alakjuk egyre homályosabbá válik. Edzőm és Mr. Mordock szintén büszkén néznek rám, elismerő szavakat mondanak és Dance nyakát paskolgajták.
A mérhetetlen fáradtság érzése minden eddiginél erősebben tör rám. Ráomlok Dance nyakára, kezeim erőtlenül siklanak végig izmos nyakán. A világ lassan elnémul körülöttem és lassan az egyetlen, amit érzek az szeretett kancám puha szőre az arcom alatt. Tudom, mi következik, az ember megérzi, mikor jön el az ideje. Nem fáj, és nem félek, ennek így kell lennie és így van a legjobban.

Összeszorítom fáradt pilláimat, melyek közül utolsó útjára indul egy magányos, boldog könnycsepp.
Az utolsó dolog, amit hallok az a bemondó izgalommal teli hangja, mely betölti az egész épületet, amint éppen azt mondja:
- És a győztes Cornelia Wattson és lova, Dance With Me…

Viszlát Cassey...

Viszlát Cassey...

„Hé, Cassey. Ne csináld ezt…” mondta türelmesen, vagy csak annak akart tűnni, mert éreztem rajta némi idegességet. Mondjuk, mindig ideges mikor elkezdek felé rohanni . Pedig nem akarok én nekimenni, dehogy. Hiszen a végén még összetörném. Lassítva kikerültem, majd ismét visszaszaladtam a karám Tőle legtávolabb eső részébe hogy megint nekiiramodjak. Mulatságos ahogy gondolkodik mit tegyen. Kíváncsi vagyok mikor fogja végre a futás helyett a megálljt választani. Jé, most. Megállt. És elkapta a kötőfékem. „Na gyerünk. Vár minket az első túránk az erdőbe. Szép kis alkalom…” – mondta miközben próbálta a vezetőszárat a karikába kapcsolni. Erdő? Az a nagy sötét zöld ott? Na nem. Kikerültem, elrántva ezzel a fejem, épp időben mert nem sikerült rákapcsolnia. Elfutok. Bárhova csak az erdőbe ne. Kérlek. Hiába próbálok boci szemekkel ránézni, csak azt hajtogatja „ Cassey, légy szíves gyere már!” és legalább olyan boci szemekkel néz rám, mint én őrá. Úgy látom feladta. Elengedte a kötőfékem és arcát a kezeibe temetve leült a karámfára. „ Neked mindig könyörögni kell. Olyan makacs vagy. Csak egyszer, legalább egyszer csinálnád azt amit mondok…” Olyan szomorú. Szipákol itt nekem… Na jó. Végül is, egyszer túl kell esnem rajta. Ha a többiek is be tudnak menni abba az erdőbe, nekem miért ne menne?! Elindultam az istálló felé. Visszapillantva láttam ahogy tátott szájjal felnéz, leugrik a karámfáról és követ.
Kikötött, hogy elkezdje levakarni rólam a port. Igazából nem szerettem mikor sokáig szöszmötöl, ellenben Ő kifejezetten imádta. Néha teljesen lelomboztam mikor sunyítottam vagy rúgtam egyet, kifejezve nemtetszésemet. Persze vigyáztam, hogy ne essen bántódása. Olyan kis törékeny. Most nem csináltam semmit. Észre is vette. „Látod milyen jó vagy! Pedig mennyit mondták hogy milyen semmirekellő és durva lovacska vagy. És tessék. Ugye most már jól megértjük egymást? Ugye?” Meleg tenyerét az orromra tette, majd átölelte a nyakam és hozzám bújt. Nem tetszett. Hátráltam, mire elkapta a fejét és összezavarodott tekintettel fürkészett. Inkább menjünk…- próbáltam noszogatni és elindultam kifele, de Ő egy határozott mozdulattal megragadta a kötőfékem és annyit mondott. „Hé, a nyereggel mi lesz?”
Miután feltette rám azt a borzadályt, aminek nyereg a neve kezdett elfogni a pánik. Talán mégsem olyan jó ötlet ez a túra. Még nem érzem felkészültnek magam. Felült rám, kicsit ügyetlenkedett, mert majdnem átesett a másik oldalamra. Nem régóta ül fel a hátamra, de mióta először megmerte, szinte minden egyes nap jön. Azelőtt csak a borzadályt és zsákokat pakoltak a hátamra. Már azt is utáltam. Mindent megtettem, hogy lekerüljenek rólam. Ilyenkor Ő mindig szomorú volt. De amint Ő ült fel. Őt csak nem dobhattam már le. Fájt volna neki.
Most is éreztem rajta hogy picit ideges, és fél is. Tőlem fél ilyenkor? Nem tudom… A többiek már előttünk álltak, utoljára értünk persze oda. Most már nem vagyok olyan biztos benne hogy menni akarok. Félelmetes az az erdő. Gyöngéden belerúgott az oldalamba, de nem indultam el. „Naaa, Cassey..” –hallottam a hátam felől. Nem, nem. Nem akarok menni. A többiek elindultak előttünk. Ez kicsit erőt öntött belém. Hiszen ha ők ott lesznek, akkora baj nem történhet, nem igaz? Mentem utánuk. Kis utasom meg sem szólalt úgy jó 5 percig. Csak az akadályozott meg bene hogy elfelejtsem hogy ott van a hátamon hogy néha veszettül megrángatta a számat. Félt. Igazából ez volt az első ilyen komolyabb túra amin rajtam ült. Eddig mindig csak a fedelesben vagy a karámban ült rajtam. Biztos ezért félt. Én is féltem. Utálom az erdőt. Már messziről is félelmetes, ahogy a karámból láttam, de így hogy benne sétálsz, még hátborzongatóbb.
Meg, megálltam és húzkodtam a szám, mire ő rángatta a szárat, mintha valami ereszd-nem eresztem játékot játszottunk volna. Az idegeimen táncolt. Próbált nyugtathatni, de nem csak ő idegesített. Ezek a furcsa hangok, szagok. Semmi megszokott. Minden porcikám azt súgta, menj innen. Csak azért nem lódultam még meg, mert féltem hogy leesik és megüti magát. Hatalmas csörömpölés tette fel az i-re a pontot, amit egyenesen magam mögül véltem hallani. Felemeltem a két első lábam és elemelkedtem a földtől. Éreztem hogy a nyakamnak dől és közben sikít. Ő is fél!
Elkezdtem rohanni, nem néztem merre, csak amerre az út vitt. Ő közben szorosan hozzám préselődött, és kiabált. Nem tudtam kivenni mit mond. Nyugi.. mindjárt kiviszlek innen. Ne hangoskodj már annyira. Már olyannyira eltávolodtam a többiektől, hogy a szagukat se éreztem. Csak a nagy ismeretlen. Megint. Hatalmas húzást éreztem a számon. Futottam tovább. Ő csak húzta tovább, és már annyira fájt hogy éreztem kisebesedni a szám. „Cassey, nyugiii” Mondta. Volt valami hisztérikus félelem a hangjában. Fáj a szám. Engedd el azt a szárat. De csak nem engedte.
Úgy torpantam meg a kis tisztáson, mint aki kőfalba ütközött. Nem volt hova futnom. Elfogyott az út.
Kis csomagom úgy esett le az oldalamon végigomolva, mint azok a bizonyos zsákok. Mi baja? Furcsa nyüszítő hangot adott ki. Elhátráltam tőle pár lépést. A földön ült és még kisebbnek látszott, mint ezelőtt bármikor. Még törékenyebbnek.
Felemelte a fejét és apró esőcseppek csöpögtek a szeméből. Tényleg olyan volt, mint az eső. Közelebb mentem felé, meg akartam nézni a cseppeket. Az orromat az arcához nyomtam, mire ő ellökte a fejemet és rám ordibált. „Mit művelsz?! Mit műveltél?! Idegbeteg vagy, vagy mi az isten?!” Elkaptam a fejem és fújtam egyet. Hát ez a hála hogy megmenekítettem? Hiszen ő is félt! Most meg dühös és ordibál velem.
Jöttek a többiek. Segíteniük kellett felállni Neki. Valami baj volt a lábával. Remélem nem súlyos. Biztos mikor lefordult az oldalamon… Biztos akkor esett baja. Én nem akartam.
Rám se nézett mikor visszafele mentünk. Ő más hátán ült. Engem meg csak vezettek. Vissza az istállóba, és el sem köszönt. Nem szerettem különösképp sose mikor hosszasan búcsúzkodott tőlem. Többtízszer is az arcát az orromhoz nyomta meg ilyenek. Most mégis hiányzott. Még csak egy szava sem volt hozzám. Még mindig dühös volt azt hiszem.
Másnap minden ugyanúgy történt, mint az összes napon. Reggel jött az ismerős idős ember és adott nekem, enni-inni, majd kivezetett a karámba. Csak Ő nem jött. Nem jött el hogy elszöszmötöljön a porral rajtam és nem jött, hogy rám tegye a borzadályt, sem hogy rám üljön. Biztos a lába, gondoltam. De azutáni nap sem jött. És azután sem. Hiányzott. Bármennyire is nem szerettem pár hóbortját és az iszonyatos ragaszkodását. Hiányzott a szaga és a „Hé, Cassey”-k. Már lassan kezdtem elfelejteni milyen is a szaga.
Aztán egy nap hallottam nyílni az istálló ajtaját. Nem úgy csapódott be mint ahogy az öregember szokta, hanem lágyan nyikorgott és koppant mikor a zárhoz ért. Tudtam hogy csak ő lehet az! Már a szagát is éreztem, ahogy halk léptekkel közeledett felém. Megfordultam, hogy ki tudjak nézni a boksz ajtón. Érdeklődve dugtam ki a fejem. És tényleg ő volt! Fújtam egyet, hogy tudja, észrevettem. Kedves kis mosolyával üdvözölt. Volt valami furcsa benne. Szomorú volt.
„Hé, Cassey. Hogy vagy kislány? Régen találkoztunk mi?” Régen bizony. Jó hogy itt vagy. Hol van a vödör amiben a portalanító vackok vannak? Nem hoztad? Pedig most megengedem. Tök nyugis leszek eskü. Se sunyítás, se rúgás… „Jó poros vagy…” Ezt mondom én is… Gyors végzel vele, aztán kimehetnénk a karámba játszani egy kicsit. Egyedül nem olyan izgalmas. Elkezdte vakargatni a fülemet, majd a sörényemmel kezdett babrálni. Az orromat az arcához nyomtam. Jó meleg volt, és.. nedves… Jaj ne, most meg miért esik az eső a szeméből megint? Megint szomorú? Miért? Most nem is csináltam semmit. Még csak makacskodni sem volt időm, máris szomorú.
„ Cassey… Emlékszel mikor... mikor kicsi voltál és ide kerültél és először találkoztunk? Emlékszel, hogy azzal kezdted, hogy megrúgtál?” nevetett, de közben el-elcsuklott a hangja. Nem értettem mi baja. „ Mindenki azt mondta, ezt az ördögfajzatot nem lehet megnevelni, hogy ilyen vad lovat még életükben nem láttak, pedig még csak kiscsikó és ennyire nem szereti az embereket. Emlékszel? De sikerült, nemigaz? Mert mi aztán jól megértettük egymást, ugye?..” egyre több csepp gördült le az arcán. Átölelte a nyakam és abba zokogott. Nem hátráltam. Hagytam, had „esőzze” ki magát, aztán majd végre kimehetünk játszani. Szipogott kettőt, majd elengedett és a szemembe nézett. Fújtam egyet. Haladhatnánk.
„Viszlát Cassey” – mondta, majd kikerült és kiment a bokszajtón. Mikor utána akartam menni kedvesen visszatolt és rám csukta az ajtót. Hova megy? Hozza a vödröt? Oké, megvárom. Kidugtam a fejem az ajtó fölött. Már csak azt láttam hogy ugyanúgy ahogy jött, az istálló ajtaja tompán becsukódott. Biztos visszajön, csak kinyitja a karámot nekem.
Nem láttam soha többé.

Nem fogja elvenni tőlem, nem engedem. Már NEM. Túl sokat voltunk együtt, amit nem lehet csak úgy szó nélkül hagyni.
Túlságosan is szeretem, hogy hagyjam magamtól eltávolodni.

Ez de gyönyörű *____*

És mégegy. Imádom.^^

Amuro*.*
Fast Car

A lehullott virág hátrahagyja illatát...
~~~~
Vihart akarok. Nagy-nagy-nagy hatalmas vihart. Amely elmosna minden keserű érzést.

A második legaranyosabb/legmenőbb dolog a japánok szerint a LOVAGLÁS.
Hát én nem ezt néztem volna ki belőlük. :D Szerintetek? x)

Dehogy fogok én 6. lenni. Engem nem fog megszégyeníteni. Nézzen csak magába.
Pocsékba ment a délelőttöm>.<
Csak.

Voltam lovagolni:D
Mózin ültem, vágtáztam is vele, most először<3
Jól megy, csak bár ne dobálná a fejét, és bár ne állítana valaki mindig a kengyelemen-.-"

És mert szeressük Ayumit :P

0:07-kor az az őszinte mosoly...(:

Jaaaj, 7:10-től nézzétek (vagy 8:00-tól). Nagyooon nagy. Egészen a végéig x)

Ez meg aranyos<3

3 órám volt ma megtartva:D
Tesi szar volt, 6 fiú és 4 lány. x) Foci. -.- Utálok!:@
Média mindneki egy bagázsban, most jó volt. Réka és Bibus mellett ültem, Rékával egész nap jól elvoltunk:3 Angolon elengedtek minket, úgyh Kristóffal elmentünk pingpongozni. Megint sírvaröhögős állapotba kerültem. x) Ofiról megintcsak elengedtek minket, matekon érettségi feladat. Mindenkinek megvan a középszintűn a 2-es, gyerekek!:D
Nyelvtan megint em volt, helyette Bernivel és Stefivel dumáltam:3
Jött Manó is. -_-

Nem áztam szarrá:D
De nem votl edzés. Nem is bánom. Dóri beteg. Ezt sem. De azért: Gyógyulj meg, Dóri. Ott volt Peti, elmentünk hátra büféhez, majd jött Gaby és Heni. Ha mi 3-an csajok összekerülünk...:D:D
az egészet végigröhögtük, 3-szor sírtam már a röhögéstől. x)
Majd haza, volt 20 percem, majd ki lovira.
Dicsőség teljesen az ellentéte Diablonak, pedig édestestvérek.
Dia sötétpej, Dicsőség sárga, és meg is figyeltem hogy Dia az elején megy jól, végére belustul, míg a csikó meg az elején egy lusta dög, aztán meg már magától is beindul vágtába is:3
Szal jót mentem vele. :3
Hiroshi meg 1: nyergeléskor odajött hozzánk, és állandóan nézett
2: egész lovaglásnál engem figyelt, én meg persze egy mosolyt sem ereszthettem meg, mert 1: túl feltűnő lett volna,m ind a Mesternek, mind apámnak, 2: a csikó köztudottan botlós és kiszámíthatatlan, szal pont az ellenkezőképpen kell vele menjek, mint a többi lónál
3: mikor adtam be akaját lovaknak, Gézával kinn ültek a kis körben, és persze őt lestem, és rengetegszer találkozott a pillantásunk. :) De igazán csak akkor figyeltem föl, mikor már elkezdett nyújtózkodni h belásson x)
Olyan édes*o* (L)
Remélem holnap is láthatom.(L)
Na meg pár beszólás, amin szakadtunk xD
"Szaladjatok 3-4 kört, majd gyalogoljatok 2 kört" erre: "De ahhoz le kell szállnunk a lóról"
Meggondolatlanság. Ilyet nem jó egy lóháton lévő lovasnak mondani x)
"Mester dob ló?" Erre: "Persze, máris megdobom én azt a lovat, csak keresek egy követ hozzá."
Betegek. xD

Zuhog az eső. Szarrá fogok ázni.
De megyek edzésre.
Ennyit a délutáni lovaglásról.

VIZSGA LETUDVAAA

Na igen, végre túl vagyok az irodalom vizsgán. :D
Jókai Mór élete és művei, A kőszívű ember fiairól általában (megírása, felépítése, műfaja, helyszínek), A romantika tételt húztam. + kaptam 3 költői képet.
Sikerült megnevettetnem Mariann nénit is meg az ofőt is:D:D
Szal jó hangulatú volt:3
Meg a többiek is nevettek, szal...x)
Am. nem valami egetrengető bakit mondtam, hanem egyszerűen kijöttek belőlem a beszólásokXD Ha izgulok, mindig ez van. XD
Most nem mentem ki lovira, délután bemegyek edzésre, majd utána 5-re menek lelovagolni Dicsőséget^^
Na menek vagy dalszöveget fordítani vagy animét nézni + plörkölni:D
Megkönnyebbülés. Szabadság.
Hari jött föl egyedül másodikra, odaköszöntem neki, és unottan visszaköszönt. Le fogok szokni róla, ki fogok belőle szeretni, és Hiroshira koncentrálok majd. Igen, ezt fogom tenni. =)

Félviiii*.*

Félvikém. Azt hiszem felismerhető. Sarkadi Vágtán, 3-ból 3-at megnyert. :D
Ui.: lovas nem én vagyok. xD Sajnos... de majd...:D

Hát ma jó volt. :D De nagyon. ^^
Kimentem, rögtön nyergeltünk, és mentünk ki pályáraaaa ^^:D:D Először megint a Dajkamesét vezettem, akkor Dia nagyon jól ment, egyáltalán nem húzott. Majd második latnál gyöngyhalásszl, a kicsi megállt, szabályosan lecövekelt, így elé kellett trappoljak, után ameg za enyém nem akart elindulni. X) De végül megoldottam ostor nélkül:D:D Utána... na ott meg nagyon beindult, alig tudtam tartani, de a végén már nem is tartottam, engedtem menni ahogy akart, mentünk egy jó kis vadászt. És Pali is tartotta az iramot a kicsivel, úgyh... áá de jó volt. Végre pálya.^^
Tavaly májusban voltam először Diabloval, ma meg megint csak vele, 2szer is:D:D Olyan jóó volt:3
Dia meglett ostorozva, mert nem akart menni Szandinak x) Elvoltam vele a padikban, fölültem a fölső korlátra, ő meg végig a közelemben volt, és sokszor odajött hízelkedni hozzám. =) Úgy szeretem. ^^
Holnap vizsga. Max átnézem, nem fogom tovább nyúzni. Lesz,a hogy lesz.
Lehet, h utána kimenek még lovagolni, majd vissza suliba edzésre, majd valszeg megint elmenek egyet lovagolni. Lehet h ma is megyek még... vagy ne menjek...? Gyémihez tuti megyek, de lovagoljak? Na, majd eldöntöm. :D

Na ide is eljutottam lassan:D
Szóval reggel mentem lovira, jött Szandi is, majd jött a forgatókönyv:D
Dajkamese kiment landzsozva, én közbe nyergeltem Diablot, majd 2 kör trapp, és végül mentünk ki Tóbiásra. Diablo meglepően jól ment, de az oda és vissza vezető út... kábé másodpercenként nyerített a kancákra:D Na nembaj, mindenki felkapta a fejét ránk. Jó ez így:D:D
Tóbiáson sajnos lassút kellett mennünk mert ugye csikók most mennek először lovassal vágtát. Majd bementünk, Szandi fölült Diára, Palival kaptunk pienőt, addig kimentem Harasztihoz, és elbeszélgettünk. Jó fej az a pasas, csak meg kell találni a közös hangot. x) Félvim meg az... ááá hihetetlen*.* Olyan gyönyörű és szelíd. Na jó nem áradozok továbbx) A lényeg h két hónap nuku lovaglás, Sarkadon ő volt a sztár ló, és Haraszti nagyon örül h megvette, mert hihetetlen okos ló, nagyon jól gondolkodik, és kiválóan taktikázik. Igazi sztárcsapat ment vele: Haraszti, Kese, Horpa, Füredi, +Horpa fia. xD De végülis bejött:D Lehet h vágta után eladja. De remélem nem. Na szal most tudtam legeltetni:D Maj dmünk be, máris kellett lóra ülnöm, Szandit Diablo totál lefárasztotta, majd újra Tóbiásra, immár a Gyöngyhalásszal mögöttünk:D Jó volt, ami furcsa, h itt sem lazsált a Dia, nem akart megállni, sőt semmi, nagyon jól ment. Még engedelmesebben mint az elsőnél. Viszont akkor úgy húzott, h alig tudtam tartani. X"D Aztán még elvoltunk, Diát meg is fürdettük, a végére persze én jobban vizes lettem, mint maga a ló-.-"
Na nembaj, kiálltunk napra legeni, én meg hajtottam róla a legyeket:D
Majd haza, utána doki, majd haza, majd kaja, majd tanulás, majd megint lovi.^^ Mesterrel dumáltunk, indultunk Gyémihez, erre kérdi...nem akarsz lovagolni? Úgyh fölültem a Dicsőségre. Mikro először beindítottam trappba... aszittem sétál. xD Olyan fura a trappja. Na nembaj, hamar hozzászoktam. Vágtáztam is vele. Lusta egy paci az:D Na nembaj. Furcsa volt felülről szemlélni, elvégre a Diablo testvére, viszont fölülről teljesen más. Olyan vékony a nyaka... és olyan bizalmatlanul lépkedett. x) Volt kinn még Patrik megy egy kínai keltésű csávó, kérdezték ki ez, mondom Dicsőség erre ők: Oooh hát akkor egy győztes lovon ülsz:D:D Valóban. (: Vágtáztam mellettük, erre elkezdtünk poénkodni, hogy abból mekkora röhögések lettek. Igazuk van, ők nem fognak leesni ha elmenek mellettük, max én, mert én voltam lovon, ők csak sétálgattak x) Majd haza, és végül kutyasétáltatás, kaja, majd tanulás(?), ami kábé 2 perc volt, és végül Bariközi^^
Holnap után vizsga. Segítséééég. Csütörtökön edzés. És remélem edzés után lovaglás:D:D
Holnap is. Apám nem lesz. Bár mehetnék holnap is kentrét*___*
Már csak 3 tétel van hátra, vagyis 2 és fél. + a tökéletesítés. Össze fogom keverni a költőket-.-

Holnap nem kizárt h 2 latom lesz. (L)

1: Félvér megharapta a jobb kezemen a kisujjamat, mert répának nézte.
2: Diablo megharapta megintcsak a jobb kezemen a hüvelykujjam
3: Dollár rálépett a lábamra
4: Pali nyergén az egyik kengyel fejbeütött
5: bőrigáztam hazafele

Am. meg jó napom volt^^" Dián ültem, holnap elméletileg pálya. Na kiváncsi vagyok mi lesz belőle. Sajtospogácsa:3 Valamint Alkonyat temetkezési vállalat. (tegnap) Jah és az egyik vezető srác tegnap úgynézett ki mint Jacob a twilightból. Cukí farkasos pólóval(L)
Secret song, avagy Géza és a peace.
Dzsémi(L)
Félvin másfél hónapig most nuku lovaglás, újra magához tért végre. És megint elkezdte a bújást (L)
10 tétel tökéletesítve, ma még + 5.

Hülye, hülye, hülye, hülye vagyok. Egy BAKA!>.<
Csavarogtam ma, ahelyett h tanultam volna.
Reggel negyed 9kor lovira, ahol végül Gézával dumáltunbk, meg lovaglás lett.
Majd haza, ahol fürödtem, majd mentünk ki Kincsem Parkba. Géza mikor meglátott, egy szamárfül jelet mutatott, én csak inkább visszamosolyogtam rá. xD Megnéztük a 2. futamot. Aula és Dicsőség is benne voltak, Dicsőség első lett, Aula pedig 3. Úgyh, h Dicsőség rosszul ugrott ki a startgépből, és vagy 6 hosszal lemaradva, az uccsó 600 méterben hozta föl magát, és akkor is 4 hosszal nyert, majd Kim Possible, végül Aula. Apám naná h megmondta a hármas befutót, ha keverve fogadunk 40 ezret is nyerhettünk volna. De persze h 4-est és 5-st játszottuk helyre is, meg befutóra is oda-vissza. -.- Majd haza temetőbe, előtte Mekinél megállni, majd vissza Kincsem Parkba, előtte Tescoba olasz kapucsínó és ajándék anyámnak, majd végre odaértünk. Volt még egy futam Móziig, ki ült lovon Brisbainen? Hiroshii(L) Láttam Andriskát is:3 3. lett, háromnegyed fejhosszal lemaradva az elsőtől. x) Szoros verseny volt. Majd mózi, akit a Kozma lovagolt, mint Dicsőséget is, de elszarta. Eleve rosszul ugrott ki a startgépből, de vagy 7 hosszal le volt maradva utolsóként. Nem tudom mi volt vele, reggel is szétvetette az energia. Haza fele jövet kiket látunk? Petráékat. Oké, hogy utolsó lett a lova, de azért igazán lemehetett volna hozzá, hogy legalább megsimogassa verseny után. Nem a ló hibája, hanem a sofőré, könyörgöm! Pont ma beszéltük Törpével, hogy ha anno megnyerte volna a Hunyady díjat tavaly, ahol 3. lett, akkor nem mehetett volna a novemberiben, ahol nyert, hanem csak első osztályú kategóriában. Így utólag visszagondolva jobb lett így.
Megtudtam Hiroshi vezetéknevét, és hogy hol lakik. Ravasz trükkök x) Ő erről nem is tud, na nembaj=)
De akkoris... milyen szemétség ez már. Havonta egyszer eljön a lovához, előtt emeg a zsokénak beszél h mit hogy csináljon. B+ "Ostorozzad azt a lovat, azért van az ostor, ne hagyjad!" Hülye is picsa. Állatorvos..chö, inkább a vágóhídra kéne mennie -.-
Na mind1, majd haza, anyámat felköszöntöttem, majd kutyasétáltatás, előtte irodalom tanulás, amivel nem sokra jutottam. Félvim végre hazaérkezett, állkítólag nagyon fáradt. Nem csodálom, 2 nap alatt 3 futam,. mindet megnyerte, ezzel 2 és fél milliót hozott Sarkadnak, + nem kell nevezési díjat fizetni a Vágtára. Szép volt=)
Tomi elment Németh Sanyihoz, Hiroshi viszont maradt fönn^^
Bár láthatnám holnap is.(L)
Ui.: Fáj a napszemüvegtől a fejem, egész nap az volt rajtam-.-