Bizsergések... (L)

Érdekesen érzemmagam...
Ma aztán mindent halgattam, amit csak átküldtek. The Gazette, 12012, Dir en Grey, Flow, KAT-TUN, BoA, Ayumi Hamsaki, DBSK, Ikimono Gakari. Szal mindenféle japán bandát. (: Asszem, hogy rámfért. Most délután megpróbáltam kivesézni az isteneket töri TZ-hez... kevés sikerrel... azt gondoltam haz a legkönyebb, hát nekikezdek. nem votl jó ötlet x"D
Ayuval megint hasonlóságok derültek ki. Érzem, hogy van valaki, aki támasz lehet számomra. Barátnője is, Nao is fölvett. Szegény Nao, 3-szor kevertem össze Ayuval. xD
Régen keresgéltem egyik délután képfeltöltés.hun. Ls találtam egy képet, amire azt hittem h vki föltett egy képet rólam. megnyitottam és... nem én voltam, hanem a hasonmásom. El sem hittem... eg ycsaj aki ugyanúgy nézett ki évekkel ezelőtt mint én, és most meg egy csaj, aki ugyanolyan mint én. ilyen a világon nincs! Hozzá kellett volna már szoknom, de nem tudtam. Hisz még most is derülnek ki dolgok, amikben hasonlítunk. Bár itt lakna. Olyan jó lenne:)
Na de ott a bizsergések cím is. Egyszerűen... csodálatosan érzem magam. Mintha pillangók szálldosnának a gyomromban. Szerelmes vagyok. nagyon. De most nem Hariról beszélek. Nem is Gézáról. Hanem a lovis srácról. Akárhányszor rágondolok... elönt a vágyakozás. Próbáltam bemesélni magamnak, h Harinál ilyen nincs, és végül már én is elhittem, de ez nem igaz. Legkésőbb hátfőn megkérdem a nevét. Nagyon iegesít, hnem tudom, pedig fülig belé vagyok zúgva. Szeretem, azt hiszem. Olyan helyes (:
Na itt a fic, amit elkezdtem írni:

- Aulánál nyitva van? – indulok el a szomszéd istálló felé, Pali válaszára várva.
- Igen-igen, nyitva van. Már megjöttek. – kiáltja vissza nekem, majd visszafordul a szénához.
Kitárom az istálló ajtaját, és rögtön megcsap a melegség, és a jól ismert ló szag. Hiába mondják azt a legtöbben, hogy büdös, nekem kellemes.
Beköszönök, de semmi válasz. Végignézem az összes boxot, hátha csak nem figyeltek, de egyikben sincs senki. Na mindegy. Vissza tántorgok Aulához, és elkezdem dajkálgatni. Nagyon tűri a kis drága, imádja ha az orrát simogatom. Géza lova, de ő másik istállónál dolgozik, Aulát délután lovagolja, és látja el, a kajáját viszont mi adjuk neki. Hirtelen ötlettől vezérelve hátramegyek az utolsó boxhoz, és bemegyek oda. Ott nincs ló, kantárok, nyergek, ruhák, csepszek vannak ott. Meg persze a tréner és fiának a kabátja. Utóbbihoz megyek, és óvatosan megérintem – éppen csak az ujjam hegyével végigsimítok rajta. Veszem a bátorságot, leakasztom,és magamhoz szorítom. Lesz ami lesz, úgysem fog nekik föltűnni. Hihetetlen jó illata van… még nem volt alkalmam nagyon a közelében lenni a srácnak, és ez most olyan jól esik. Igazi férfias illat áramlik ebből a kicsinyke darabból.
- Khm… - köszörüli meg valaki a hangját a hátam mögött.
Istenem! Nagyon ismerős ez a hang. Ugye nem…
Megfordulok, és kit látnak szemeim? Őt. Miért pont őt? Miért nem az apját? Vagy akárkit… Hogy fogom én ebből kimagyarázni magam? Érzem, hogy teljesen elpirulok, és fejem is egyre jobban kezd égni.
- Hát ez ciki… - horgasztom le fejem. – figyelj… ne haragudj, csak... én csak… áh hagyjuk inkább. – gyorsan elsietek mellette, és a kijárat felé sietek.
- Hé! – szól még utánam, lágy hangján. A hangja is… olyan elbűvölő. – Miért jöttél… igazából? – támaszkodik neki a falnak.
- Aulához jöttem csak. – felelek neki zavartan.
- Akkor? Ne zavartasd magad. Miattam ne aggódj. Nem fogom megemlíteni senkinek. – Nem tudom, hogy hihetek-e neki, de nincs más választásom. Visszamegyek a lóhoz, ugyan kicsit feszélyezve, de vele foglalkozom.

Szerintem érdekes lett... ez most nem lett a legjobb.