Ugyanis holnaptól újra suli. Örülnöm kéne, hisz láthatom Zolibát. DE ez most nagyon nem fog jól kijönni... kezdtem elfelejteni. Komolyan! Alig jutott eszembe... de hogyha újra minden nap látni fogom... nekem végem. Megint belé fogok esni menthetetlenül.
M ais voltam lovagolni, Félvikém aranyos volt :) És megint nagyon tele volt. Szünetben akárhányszor fölültem rá, azt hittem el fogok esni róla, annyira dobálta magát, és peckesen ment... De végül neme stem le:D
Beszéltem egy csávóval... aki járt az oldalamon, és tetszett neki, és írta h vegyem föl msnre ha akarom. 31.-én fölvettem, aznap bezséltünk egy tök jót, majd elment szilveszterezni. És már akkor volt egy furcsa érzésem. ma meg megint rámírt. És tök sokat dumáltunk. De oylan ismerős ez... annyira hasonlít Zolibára... komolyan! Mintha vele beszélnék... De oylan jó vele beszélni :) Az is megfordult a fejemben, hogy Ő az. De nemtudom... képes lenne erre? Bosszúból mindenképp. De annyira nem tudom belőle kinézni... oylan más. Annyira nem illene hozzá az iylen bosszú... nemtudom. Ráadásul a csávónak van kinn képe, dehát akármikor visszaélhet akárki bárki képével. Akkor meg? Furcsa ez a helyzet... olyan hasonlóak.
2010. január 3., vasárnap
nem akarok holnapot T.T"
Bejegyezte: Kelly dátum: 16:08
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Bocs, hogy így ismeretlenül, de énszerintem jobb, ha nap mint nap látod, és "magadtól" szeretsz ki belőle, mintha egyszercsak hopp, és eltűnne az életedből.. mindkettőt megtapasztaltam már, s az első az jobb volt.. (:
Amúgy annyira olyan vagy mint én, hogy az nemigaz.. x))
Megjegyzés küldése